Illés László - József Farkas (szerk.): „Vár egy új világ”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből IV. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
szerves összefüggésben, ki is ríttak belőlük. így azután csak 2—3 olyan verse maradt, amely valóban értéke a szocialista irodalomnak.” Tragikomikus pillanat: Pákozdy érvelése ugyanazt az alkotói módszert, — József Attila szavaival — a szocializmus eszmei tartalmának „lelkivé” érlelését, hitelesítését minősíti öncélú szójátéknak, nem-szocialistának, amelyet a polgári kritikusok mint tendencia-irodalmat kérdőjeleztek meg. Erőltetett iróniával kísérli meg Pákozdy „szétszedni” József Attila verssorait, hasonlatait. A gúny azonban önleleplezéssé válik, legalábbis a mai olvasó szemében. Legyen elég csak egyetlen kritikai konkrétumot idézni Pákozdy cikkéből: „A költő úgy látja, hogy a szövőszékek a holdfény fonalával »szövik szövőnők omló álmait«. (Hogy a szövőnők nemcsak álmodozni szoktak, hanem heti 10—20 pengőért sorvadnak a szövőgépek mellett, arról itt nem esik szó!)” Pákozdy összefoglaló következtetése: „József Attila nem proletárköltő. Hiába olvassuk sűrűn az »elvtárs« szót és egyéb marxista kifejezéseket, [... ] szocialista versei nagyrészt csak töredékek. Mi az oka annak, hogy József Attila, aki elméletileg marxista, nem tudja marxista meggyőződését verseibe beleolvasztani? Hogy felemás marad? Egyrészt az, hogy József Attila nem elsődleges lírikus természet. Nála az érzések nem törnek ki a maguk forró, friss erejében. (Kötetében alig van néhány valóban lírai sor.) Nála ötletek, hasonlatok, képek, gondolatok jelennek meg, ezeket azután mesteri technikával és nyelvtudással eleveníti meg. [...] József Attila másrészt nem él benne a munkásmozgalom eleven sodrában. Mintha messziről, parton megrekedve nézné a tömeg hullámverését. Elfutnak mellőle a legfontosabb problémák (pl. a háború kérdése), a legaktuálisabb napi kérdések. így azután csak a felszínt látja, ötletekre, véletlen adta témákra szorul. [... ] József Attila félúton áll. [... ] Ha József Attila következetesen megy végig a megkezdett úton (»Kiállunk érte, mint a kémény, lássák !«), ha nem elégszik meg az eddig adott értékekkel, hanem valóban harcosa lesz az osztálytudatos tömegeknek, akkor teljes szívvel vállaljuk proletárköltőnek.” Fölösleges értelmezni és értékelni ezt a szemléletet, első olvasásra is szembetűnő a közvetlen, agitativ hasznosságot követelő, a világképet a proletártémával azonosító koncepció. S az a konzervatív, kispolgári jellegű „közvetlen” líraeszmény is, amely értetlenül áll szemben a korszerű poétikájú líra huszadik századi gondolatiságával. A cikk lényegét nem a személyes féltékenység (ti. Pákozdy proletárköltő) s nem is elsősorban a József Attila és az illegális párt közötti viszony „lereagálása” adja. A különböző visszaemlékezők (Vértes György, Sándor Pál, Müller Lajos) igyekeznek kikutatni a Pákozdy-cikk szerkesztő-felelősét, maga Pákozdy is ír a cikkről, s elismeri saját komoly felelősségét is. Fontos a pártszervezeti-személyi kérdéseknek ez a filológiai igényű tisztázása, de a szemlélet, a kritikai mérce egészében torz, szektás jellegét aligha „mentheti” bármilyen szubjektív tényező. S ugyanez vonatkozik a látszólag megint dicsérőbb hangvételű, de ismétcsak szektás platformú Üj Harcos-beli cikkre.2® A 100% 1929-es cikkétől a platformtervezeten és -vitán át az 1933-as írá- 26 26 Somodi László: József Attila: Külvárosi éj. Új Harcos, 1933. 3. sz. 64. 92