Illés László (szerk.): „Az időt mi hoztuk magunkkal”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből VI. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1985)
Csaplár Ferenc: Kassák Lajos és mozgalmainak osztrák kapcsolatai (1920–1933)
20-án megjelent számban, a másikat német eredetiben az 1924. szeptember 15-i keletű zenei és színházi különszámban.6 Suschny 1925-ben Gáspár Endrével együtt hozzáfogott Kassák önéletrajzi müve, az Egy ember élete első két kötetének lefordításához. A Kassák hagyatékában fennmaradt kézirat tanúsága szerint munkájukat — föltehetően, mert nem találtak lehetőséget a publikálásra — abba kellett hagyniok.7 Suschny — Gáspár Endre közreműködésével — Kassák költeményeiből is fordított. Ezek közül kettő, a 63 és a 66-os jelzésű számozott költemény Kassák 1926-ban megjelent Tisztaság könyve című kötetének versfordítás anyagában maradt fenn.8 1924 elején a Ma osztrák munkatársi köre Josef Matthias Hauer komponistával, a kortárs modem osztrák zene jeles képviselőjével bővült. Hauer bécsi koncertjeit az atonális zene ellenségei sorozatosan botrányba fullasztották. Kassák szinte erre válaszolva a Ma 1924. április 15-i számában leközölte Hauer Atonális zene című írását.9 A folyóirat 1924. szeptember 15-én kiadott színházi és zenei különszámában Hauer újabb írását hozta. A Ma-csoport és Hauer közötti közeli kapcsolatra utal, hogy Hauer ez alkalommal a Ma rendelkezésére bocsátotta egyik művének kéziratos kottarészletét is, melyet Kassák a Bevezetés tizenkétfokú zenémbe című írás mellékleteként közölt.10 Kassák és munkatársai 1925 elején kapcsolatot teremtettek a Rudolf Belling vezetése alatt álló bécsi képzőművészeti iskolával. Az iskola tanárai, hallgatói és Kassák közötti közeli ismeretségre, a gyakori találkozásokra utal, hogy az iskola egyik növendéke, Heinz Tichauer fejszobrot készített Kassákról, melyet a Die Stunde 1925. február 21-i számában megjelent reprodukció alapján ismerünk.11 Kassák az osztrák művészekhez és közönséghez szándékozott közelebb kerülni azzal is, hogy 1924 februárjában a Würthle galériában két bécsi festőművésszel, Leopold Gottliebbel és Fritz Grosszal együtt közös kiállítást rendezett. Ennek a nevezetes tárlatnak eddig sem a plakátja, sem a katalógusa nem került elő. A Reichspost és a Die Stunde című napilap hasábjain megjelent kritikák alapján úgy tűnik, hogy az osztrák sajtó egy része Kassák alkotásait jóindulatú érdeklődéssel fogadta.12 Maga Kassák évtizedek múlva visszapillantva úgy vélekedett, hogy e kiállítás fontos szerepet játszott a fiatal osztrák képzőművész-generáció fejlődésé-6 Hans Suschny: Képkonstrukció. Ma, 1923/7—8. 65. — Uö: Vers. Ford. Gáspár Endre. Ma, 1923/9—10. 83. — Uő: Középen áll a nagy hegy... Ford. Gáspár Endre. Ma, 1925/3—4. 195. — Uő: Színpadi kompozíció 1. Ford. Reiter Róbert. Ma, 1924/3—4. 119—124. — Bühr.enkomposition: 2. Ma, 1924/8—9. 164—65. 7 Ludwig Kassák: Das Leben eines Menschen. Selbstbiographie, ln drei Bänden. Band 1. Aus dem ungarischen übersetzt von: A. Gáspár u. H. Suschny. Kézirat. Kassák Emlékmúzeum és Archivum. Ltsz.: KM-an. 68/3—4. 8 Kassák Lajos: Tisztaság könyve. Bp. 1926. 90. 9 Josef Mattias Hauer: Atonális zene. Ford. E. W. Ma, 1924/5—6. 10 Josef Matthias Hauer: Zur Einführung in meine „Zwölftönemusik”. Ma, 1924/8—9. 11 Der Dichter Ludwig Kassák. Die Stunde, 21. Febr. 1925. 12 tr.: Würthle-Ausstellung. Reichspost, 6. Febr. 1924.-----aim-: Ausstellung bei Würthle. Die Stunde, 6. Febr. 1924. 125