Illés László (szerk.): „Az időt mi hoztuk magunkkal”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből VI. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1985)
Szabolcsi Miklós: József Attila idő- és történetszemléletéről
Úgy is mondhatnám, hogy a formának kettős minősége van: minősíti az a tartalom, amely kitölti és minősíti, visszaminősiti tartalmává szemléletünk.”6 Az tehát, hogy a proletárságot ekkor formaként minősíti, egyúttal azt is jelenti, hogy éppen a proletárság minősíti, alakítja szemléletét. Tamás Attila úttörő könyvében7 már utalt arra, hogy a „sivárság” élménye iránti fogékonyság éppen a valóság lényege iránti fogékonyságot jelenti. A sivárság érzése uralkodóvá válik; ez jelzi, hogy a kapitalizmus történeti folyamatában eluralkodóban van az elidegenedés. De emellett azt sincs okunk tagadni, hogy a levél védekezésül is íródott, és az előbb említett 1935-ös mélyponton, az analitikus kezelés és a politikai elmagányosodás okozta nehéz pillanat terméke. Igaz, müve tanúskodik róla: „önmaga sivárságának” érzetét is végigkövette költői müvében, de mindig egységben követte ezt azzal, ami létrehozta, ami minősítette: a társadalommal és a történelemmel. Egyetlen költő egyetlen mondata sem fordítja meg az egész életmű értelmét, a mű, az életút a maga egészében kell hogy előttünk álljon. Fényes, ragyogó és sötét, árnyékos oldalaival együtt teljes az emberi élet, a költői mű is. A levéltöredékkel szemben állanak e sorok: Dolgos derű és könnyű kellem, szorongást eloszlató szellem, serkent engem a semmi ellen: ha szólok, sokan szólnak hozzám (Éltem, így érdemeltem. . .) A kettő együtt teszi József Attilát, a teljes müvet. Ez a teljes mü azt bizonyítja, hogy a költő az időben és történelemben gondolkodó, a mában élő alkotó volt, akit a történelem és társadalom formált, izgatott, érdekelt. És fájdalmasan, ugyanilyen mélyen bántotta, érdekelte, izgatta saját szürkeségérzete, „sivársága”, önmaga pszichikuma. A kettő együtt teszi nekünk valóvá éppen most müvét. A ma annyit emlegetett teljes József Attila-képhez hozzátartozik, hogy szembenézett a magánynyal, a betegséggel és a halállal, erőfeszítéseket tett az öngyógyításra az önkifejezés útján, de mindig történetileg szemlélte a világot s béfine önmagát is. 6 Irodalom és szocializmus. Müvészetbölcseleti alapelemek. In: József Attila összes müvei. III. Cikkek, tanulmányok. Bp. 1958. 78—100. 1 Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig. Bp. 1964. 329