Illés László (szerk.): „Az időt mi hoztuk magunkkal”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből VI. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1985)
Pomogáts Béla: A Korunk és a népi irodalom
baloldali fiatalok kivonulása után fordult elhatározóbb módon a jobboldali radikalizmus irányába.7 Bírálat és elismerés fogadta a csehszlovákiai magyar ifjúság körében zászlót bontó Sarló-mozgalmat is. Fábry Zoltán a falukutatással foglalkozó fiatalok zavaros ideológiáját bírálta, a szocializmus elvei és a faji mítoszok nyomán kialakított eklektikus világképet utasította el. „A szocializmus — figyelmeztetett fából vaskarika lesz: fajdetermináltsága révén csak nacionális jelentősége van, tehát: semmi.” Szabó Dezső mellől a következetesebben vállalt Ady-örökséghez akarta terelni a fiatalos lelkesedést, a társadalmi valóság elemzését, az osztályharcos magatartást ajánlotta a szervezkedő ifjak figyelmébe.8 * Óvásának következtében eszmélt valódi feladataira a Sarló-mozgalom, a fiatalok ezt követve fogadták el a marxizmus elveit, és csatlakoztak részben a munkásmozgalomhoz." Közelebbről szemlélte őket, ezért nagyobb türelemmel és több várakozással nyilatkozott a sarlósok törekvéseiről Szalatnai Rezső. Elismerte őszinte vonzódásukat a szocializmus eszméihez, egyszersmind tisztázódást várt, arra utalt, hogy a születő mozgalom bizonyára határozottabb arcot fog kapni terveinek valóra váltása során. „Szocializmust vallók a Sarlósok — állapította meg —, de még nem vonják le a következtetéseket. Ideológiájuk zavaros és tapogatódzó, de vannak már tetteik. Szintézisük nemzeti és szocialista mozaik, de a fő, hogy léteznek és a szintézisnek mozgatói. A szocializmus eszménye lassan keresztül töri az atavisztikus félelmet és tiszta szögekben helyt foglal a mozgalom ideológiájában. ... Nem több és nem kevesebb, amit várni lehet tőle: magyar szocialista szellemi arisztokráciát. Erős állású értelmiségi szocializmust.”10 Várakozás, egyszersmind bírálat: mindenekelőtt ez szabta meg azoknak a tanulmányoknak a hangját, amelyekben az értelmiségi ifjúság útkeresését, tájékozódását mérlegelték a Korunk munkatársai. A paraszti érdekeket és kívánságokat támogató fiatalokat, akik táborba gyűlve hamarosan a népi mozgalomnak vetettek alapot, ekkor még lehetséges szövetségesnek tekintette a Korunk. Erre vallott Haraszti Sándor összegző tanulmánya: A mai magyar irodalom ideológiai csoportosulásai,11 amely az ellenforradalmi konszolidáció ellenzékével vetett számot, s az ideológiai erővonalak várható módosulását mérte fel. Ennek során tanulságos megállapításokat tett a szerveződő „népies” csoporto-7 Rövidesen Haraszti Sándor cikkének megjelenése után, 1930. okt. 31-én József Attila, Fábián Dániel, ICodolányi János, Gunda Béla, Gál István és néhány társuk kilépett a Társaságból. Vö. Németh Andor: József Attila és kora. In: A szélén behajtva. Bp. 1973.459. — Gál István szerint József Attiláék elhatározásában szerepe volt Haraszti bírálatának is. Vö. Apró szolgálatok József Attilának. In: Bartóktól Radnótiig. Bp. 1973. 186. 8 Etnográfiai szocializmus. Korunk, 1929. 447—450. “ Vö. Balogh Edgár: Hét próba. Bp. 1965. 127—130. Néhány évvel később maga Fábry Zoltán is igazolta a sarlósok fejlődését: „A Sarló volt az egyetlen ifjúsági mozgalom, mely gyermekbetegségein szerencsésen túlesve, következetesen és állásfoglalóan jutott el az osztályharc teljességéhez, az »etnográfiai szocializmustól« tényleg a »puritán realizmusig«.” Korunk, 1934. 398. 10 Új arcú magyarok. Korunk, 1929. 875—881. 11 Korunk, 1930. 171—175. 335