Illés László (szerk.): „Az időt mi hoztuk magunkkal”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből VI. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1985)
Pomogáts Béla: A Korunk és a népi irodalom
mindamellett termékenyítőnek bizonyult: a népi mozgalom radikálisabb fejlődésre kényszerült, s ennyiben az Új Szellemi Front csúfos kísérlete — a csalódottságot követő felismerés — a Márciusi Front kialakulását készítette elő. A Korunk kritikusa, Újvári László mindenesetre a korábban megfogalmazott gyanakvás és elutasítás teljes igazolásának tekinthette a kormányhatalommal való egyezkedést. Az Új Szellemi Front Magyarországon című tanulmányában nem kevés magabiztossággal nyilatkozott: „Könnyen érhetett bennünket az a vád — éppen lojalitásban egyre többet utazó szocialistáink részéről is —, hogy a fasiszta elemek kimutatása az új narodnikok mozgalmában nem egyéb túlbuzgó marxista analízisnél, amely a kákán is csomót keres és fasizmust ott, ahol ennek híre sincs. Elemzésünk mégis felfedte a fasisztikus elemeket.”43 Ebből a kiindulásból hamar megszületett a végső következtetés: „A mozgalom eddig elburkolt fasisztikus tartalma ezzel végleg napfényre került.” Újvári nem vállalkozott arra, hogy valódi marxista elemzéssel derítse fel az Új Szellemi Front létrejöttének okait és körülményeit, s nem vizsgálta azt sem, hogy a népi írók és Gömbös Gyula egyezkedésének milyen esélyeket adhat a történelem. Csak azzal foglalkozott, hogy minél élesebben megbélyegezze a népi mozgalmat, minél határozottabban azonosítsa a fasizmussal. „Az új magyar reformnemzedék — hangsúlyozta —, amikor maga is fasizálódottan fasiszta jellegű kormánytörekvések támogatójává vált, a társadalmi fasizálódást segíti elő. A fasizmus a tőkés termelőformák védőgátja — bástya, amelyen védekezni és támadni lehet. A magyar narodnikok ezen a bástyán kerülnek szembe a magyar dolgozó tömegek feltörő érdekeivel.” A népi mozgalom messzemenő elitélése mellett különösen hatott az az érvelés, amellyel Újvári az Új Szellemi Front kezdeményezőjét: Zilahy Lajost védelmezni igyekezett. József Attila és Ignotus Pál támadásával44 szemben Zilahy jóhiszeműségére, „társadalmi lelkiismeretére” hivatkozott: „Ennek a magyar írónak a magatartását, úgy véljük, nem eléggé dialektikusán szemlélték bírálói, elvégre a folytonosan cselekvő embert nem lehet egy adott helyzetben elbírálni. Útjában, fejlődésében kell követnünk, s ha ezt tesszük, úgy látni fogjuk, mostani magatartása nem pálfordulás eredménye.” Kár, hogy a népi írók megítélésének során nem érvényesítette ugyanezt az igényt. A népi mozgalom ellen vezetett kíméletlen támadások kétségkívül a Korunkra ható szektariánus politika következményei voltak. Gergely Sándor és Újvári László vitacikkei ideológiai vonalukban koherens módon képviselték a bizalmatlan és kirekesztő művelődéspolitikát, azt a szektariánus türelmetlenséget, amelyet Lackó Miklós — Lukács György nyomán — a messianisztikus szektariánizmussal szemben bürokratikus szektariánizmusnak nevezett.45 Ennek a bürokratikus szektariánizmusnak nem kis szerepe volt abban, hogy a népi mozgalom több 43 Korunk, 1935. 439—443. 44 József Attila: „Új Szellemi Front". Szocializmus, 1935. 198—204. — Ignotus Pál: Frígiai sapkából tányérsapka. Esti Kurír, 1935. ápr. 27. — A kérdés történetéről: József Attila összes művei 111. Bp. 1958. 401—404. 45 Lackó Miklós: A Korunk az 1920—1930-as évtizedfordulón. In: 50 éves a Korunk. 169—174. 346