Imre Samu - Szathmári István (szerk.): A magyar nyelv története és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai 1966. aug. 24-28. - Nyelvtudományi értekezések 58. (Budapest, 1967)
Kardos Tibor: Megjegyzések a magyar lírai körmondat felbomlásához
a lírai valóságot meg lehetne közelíteni föl nem szerelt mondatokkal, esetleg csak mondattagokkal, 'csonka sorokkal, sőt mondatok nélkül is egyszavas célzásokkal, felsorolásokkal, igék, névszók patakjával, de erre már szinte csak célozni merünk. Az enjambement által létrejött, megszakított értelmű sorok, a szabad lebegésű tirádán belül is felbontják a mondatot: az egy- vagy többszavas sor mintegy önálló intermezzóként, szimbólumként, ellenpontként új értelemmel hat, vonz, taszít, robban. Minden sornak külön új értelme van, és ugyanakkor egy másik is, mely a megelőzőhöz vagy a következőhöz kapcsolja. Minden kifejezés két—három értelemmel teljesül, spektrumra bomlik, szétzilálódik és állandóan újraszerveződik. A pont pedig már a vessző szerepét vette át, vagy teljesen súlytalanná lett. Példának József Attila ,,Ódá”-ja szaggatott, széttört s mégis összefüggő intonációját hozhatjuk fel. Tulajdonképpen négy kis mondat is található benne, s mégis egyetlen zárt tiráda ez a szakasz: Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifjú nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege száll. Szoktatom szivemet a csendhez. Nem oly nehéz — I idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. 10. Ezt a kifejezésbeli forradalmat a modern magyar versben hadd mérjük le egy azonos motívumon, mely a valóság tényeinek felbontására s egyszersmind végső összefoglalására is kiválóan alkalmas, az eső tematikájára. Az eső József Attila koncepciójában a termékenység elemi lezúdulása, mely azonban meghasonlott társadalmat és embert talál, akiben test és lélek külön utat jár („Esik”). A négyrészes költemény, az „Esik” esőbuborókszerűen lebegő, szaggatott, első része így hangzik (József Attila „Összes Művei”. Sajtó alá rendezte: Waldapfel József és Szabolcsi Miklós. Bp., 1955. II, 91): Esik, esik — a por nedvesen reszket életünkön — csattog, dörög — dörömbölnek — • hallod ? — a szivünkön ! Meztelenül futni, futni, tárt karral futni egy erdő felé — esik esik — kis tenyered mért tartod ki a menykő elé ? A szél hozta — a szél hangosan kacagó lányok bontott hajából zúdulva lebeg — 478