Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): A magyar nyelv grammatikája. A magyar nyelvészek 3. nemzetközi kongresszusának előadásai - Nyelvtudományi értekezések 104. (Budapest, 1980)
A szekcióülések anyaga
FÜLÖP LAJOS A nyelvtani-stilisztikai ismeretek alkalmazása a műelemzésben József Attila Falu c. költeményének bemutatása A magyar nyelv és irodalom tanításának a középiskolában külön-külön tanterve van. Mégsem lehet azt mondani, hogy két, egymástól független tárgygyal van dolgunk. Ellenkezőleg: mindkettőnek az egységes anyanyelvi műveltséget kell szolgálnia a kölcsönös egymásrautaltság szellemében. A nyelv (grammatikai rendszer és stilisztikai mód) az irodalom anyaga, megvalósulási formája; a szoros kapcsolat éppen ebből következik. Iskoláinkban egyre sürgetőbb követelmény, hogy a tartalommal együtt a nyelvi formát, a jellemző hang-, szó- és mondattani sajátosságokat is tudatosítsuk a műelemzések során. A nyelvi-stilisztikai anyag feltárása az irodalmi alkotások mélyebb megértésének, a stílusérzék fejlesztésének a biztosítéka. Ilyen vállalkozás szeretne lenni József Attila Falu c. költeményének itteni, lehetőség adta bemutatása is. A verset ketten vizsgálták eddig behatóbban: Szabolcsi Miklós (Vers és politika. Valóság, 1947. 849 — 57, ill. „Falu”. Költészet és korszerűség. Bp., 1959. 95—107) és Fehér Erzsébet (József Attila ismeretlen versfogalmazványa. A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve. 1960—61. Bp., 1961.195—204). Az első szerző inkábba szöveg magyarázatát, a második pedig az 1960-ban előkerült fogalmazvány ismertetését adja. A költemény teljes szövege a következő:* Mint egy tányér krumplipaprikás, lassan gőzölög lusta, langy estében a piros palás, rakás falucska. Itt is, ott is karcsú füst — remény — tűnődni, merre szálljon, áll kicsit a kémény küszöbén és int a tájon. Akácocskát babrál a homály. A fa telt, kicsi keble beléreszket, csöpp sóhaja száll — levegő-lepke. * József Attila Összes Versei. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp., 1966. 417—9.