Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): A magyar nyelv grammatikája. A magyar nyelvészek 3. nemzetközi kongresszusának előadásai - Nyelvtudományi értekezések 104. (Budapest, 1980)
A szekcióülések anyaga
439 Ä felvételi dolgozatok témái általában hasonlóak az érettségi dolgozatok témáihoz, így történt most is: a) Legkedvesebb regényhősöm (A regényhős jellemzése a mű elemzése alapján) (54-en választották), b) „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet 1” (Magyar költők harca a szocialista Magyarországért) (13-an), c) „Magyar táj, magyar ecsettel” (Tájlíránk) (8-an), d) Mire tanítottak és neveltek eddigi irodalmi olvasmányaim? (Beszámoló az olvasmányokról) (25-en). Az első témát választók többsége arról írt, amit éppen tudott, vagy amiről bő jellemzés található a tankönyvekben. így lett kedvenc regényhős Katánghy Menyhért, Noszty Feri, Kopjáss István, Goriot apó, Santiago, az öreg halász, Madách Ádámja (műfajjal nem törődve) stb. Az 54 dolgozatból mindössze 9 volt több, mint a cselekmény egyszerű elmesélése. A második és a harmadik téma irodalomtörténeti ismereteket, sok konkrétumot kívánt, ezért kevesen választották; szinte minden dolgozat sematikus, József Attilát és Juhász Gyulát kissé jobban ismerik, Ady tudása és a tájversek elemzése általános iskolai szinten van. A negyedik témáról is azt írta le a többség, amit éppen tudni vélt. A 25-ből csupán egyetlen tanuló próbálkozott meg annak az elemzésével, miként alakultak olvasmányai, és velük együtt gondolkodása, ítéletalkotása; a többi dolgozat tartalomismertetés. 1. A dolgozatok stílusa. A dolgozatok többsége az ismeretek szegénysége következtében bőbeszédű, hemzseg bennük a sok klisé, közhely, azaz megállapításaik általánosak, semmitmondók:9 pl. „Ady látva a kapitalizmus elembertelenedését, kiutat keresett.” Babits „az ellenforradalmi terror közepette emeli fel szavát a népért, a nép igazáért.” A Fekete gyémántokkal kapcsolatban: „Erre az időszakra jellemző, hogy a tőkeképződéssel egy időben a társadalomban megindul a rétegződés. A munkásosztály körében egyre nagyobb lesz az elégedetlenség a kizsákmányolóik iránt. A tőkések egyre nagyobb haszonra tesznek szert.” Pável Vlaszov „A tömegek jobb, emberségesebb életének érdekében mérhetelen hittel és lelkesedéssel végzi munkáját.” Ezeket a szólamokat bárkiről el lehet mondani; kísérletképpen név nélkül felolvastam őket tanítványaimnak , és megkértem, írják be a szerző nevét. Tanácstalanul visszaadták a papírt, vagy tétován beírták egy-két klasszikusunk nevét. A közhelyekhez untig ismételt szókapcsolatok, szavak társulnak; az író mindig elénk tár valamit: Gorkij „a jellem fejlődésének útját tárja az olvasó elé”, „Tóth Mihály a nagy nyilvánosság előtt tárja fel Noszty mesterkedéseit.” A legelcsépeltebb jelző az újfajta; Minden dolgozatban mindenki „vállalta a harcot, a küzdést.” Minden versben „a táj súlyos politikai mondanivalót rejt magában.” ,,A nyugatosok merész hangon szóltak a kor égető problémáiról.” Ismét a Nyugatról: ,,A korszak reakciós, félfeudális Magyarországával szemben a haladó polgári gondolatokat, az igazságosabb társadalmi berendezkedés szükségességét hirdette.” Ezek a megállapítások általános erkölcsi vagy történelmi kategóriákat tartalmaznak.10 „Ezek az általánosság szintjén mozgó szólamok nem közölnek valódi információt, . . . ”u •Vő. Hernádi Miklós: A közhely természetrajza. Gondolat, 1973. 10 Vargha Balázs figyelmeztet a tankönyvek frázisaira, pl.: „Magyar irodalmi érettségin bármely szóba kerülő művel kapcsolatban elhangozhat ez az „elemzés”: „A szerző ebben a művében harcol a kizsákmányolás ellen, a dolgozó nép igazáért, és korának társadalmát ábrázolja a tartalom és a forma egységében.” Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséért. 277. 11 Mai magyar nyelvünk. 78—79.