Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szeged, 1972. augusztus 22-25. - Nyelvtudományi értekezések 83. (Budapest, 1974)
Kiss Endre: A gondolatjel és a vers dimenziói
300 Elvont-konkrét: Ez a fagy átszúr, döf tüdőt, Rongy mögött meztelen kebelt — köszörűn sikoltó idő. (Fagy) Sok lágy levegő locsolgat — A szabadság nagy csendjét hallgatom. (Alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak) Síkváltás: A ,.síkváltás” megjelölés két értelemben szerepelhet. Első, általánosabb jelentésében minden antinómia tulajdonképpen síkváltás, a második, szűkebb értelmében pedig az a sajátosan József Attila-i síkváltás, amikor egy kép, sor elemeit a „szemünk láttára” más síkba emeli, azaz a másodikat az elsőből ,,fejleszti”, illetve ennek fordítottja, — pl. a most következő példa — amikor egy komplex, összetett képet „leplez le”, megnevezve kiindulópont j át: A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben — varjúcsapat ing-leng a ködben. (Téli éjszaka) Ha a tanulmány terjedelme engedné, lehetőségünk nyílt volna arra, hogy a többi antinómia meglétére is példákat közöljünk (pl. idő: időtlenség, mozgás : mozdulatlanság, ok : okozat, szinesztézia, élő: élettelen, kicsi: nagy, ellentét, kontraszt, magatartásváltás, köznapi: magasztos, külső : belső, személyes : általános, természet-társadalom stb.). Az, hogy a komplex, sokdimenziós képek elemei közötti lehetséges kapcsolatok a gondolatjellel elválasztott sorok között is kimutathatók, bizonyos mértékig igazolja hipotézisünket. Különösen megnövekedhet, meghatványozódhat a hatás, ha például a két sor külön-külön is komplex képet tartalmaz. Vajon minden ilyen „egymásnak ütköztetett” sor esetében megtaláljuk a gondolatjelet? Ez a kérdés a tanulmány módszerének további ismertetésével válaszolható meg. A felelet: nem. De — és ez némi „vigaszunkra” szolgál — az ilyen sorok minden esetben „jelölve” vannak. Ilyen jelölések lehetnek: más írásjelek, mint a pontosvessző, kérdő- és felkiáltójel, három pont, új szakasz, nagy kezdőbetű, egyes esetekben a szakaszhatár módosítása stb. Ez indirekt bizonyíték a költő tudatos írásjelhasználatára is. Külön csoportot képeznek azok a sorvégek, melyeknél a gondolatjelen kívül még egy írásjel is részt vesz a sor lezárásában (pont, vessző, kérdőjel, felkiáltójel). Bár tagadhatatlan a gondolatjel hatása, szerepe, de ugyanebben nagy része van a másik írásjelnek is, mely relevánsabbnak számít. Ezért ezeket az eseteket a tanulmány nem vizsgálta. Hiányossága a tanulmánynak a sor közepén alkalmazott gondolatjelek figyelmen kívül hagyása is. Az általuk elválasztott két sorrész egymáshoz való viszonya sokban megegyezik a teljes sorok egymáshoz való viszonyával.