Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szeged, 1972. augusztus 22-25. - Nyelvtudományi értekezések 83. (Budapest, 1974)
Szathmári István: A magyar stilisztika az utóbbi két évtizedben
31 a stilisztika számára is hasznosítható megjegyzésekkel. Mint érdekességet említem meg, hogy Hadrovics LÁszLÓnak „A funkcionális magyar mondattan alapjai” (Bp., 1969.) című munkája igen hasznos segítség a jövő magyar stilisztikájának. Föltétien számolnunk kell továbbá Demb LÁszbónak a mondatnál nagyobb beszédbeli egységekre vonatkozó, modern szempontokat érvényesítő érdekes és szintén jól hasznosítható kutatásaival (vö. Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Bp., 1971.). Sajátos dolog, de úgy látom, hogy a funkcionális stilisztika nem nélkülözheti majd a generatív grammatikának, különösen a Károly SÁNDORtól produktivitásnyelvtanként feltüntetett változatának — főként a produktivitásra és a szinonimikára vonatkozó — eredményeit (vö. A generatív nyelvtan kapcsolata a produktivitás és a szinonimika vizsgálatával. MNy. LXVII, 270—80). — De ne feledkezzünk el az Értelmező Szótárról, a készülő írói-költői szótárakról (vö. I. OK. XXII, 369—409), valamint a szinonimaszótárról, amelyek a stilisztikának valóságos kincsesbányái. — Gáldi László (1. Ismerjük meg a versformákat. Bp., 1961.) és mások munkálkodása folytán egyre tisztábban áll előttünk a verstan és a stilisztika kapcsolata. Közeledett továbbá tárgyalt diszciplínánkhoz a folklór (1. például Voigt Vilmos és Katona Imre dolgozatait), a lélektan (1. Hankiss Elemér, Az irodalmi kifejezésnormák lélektana. Bp., 1970.) stb. Itt utalok rá, hogy előbbre lépésünket nagymértékben megkönnyítette kiváló külföldi szerzők munkáinak magyar nyelven való megjelentetése. Gondolok itt a jAKOBSON-kiadványra (Hang—jel—vers. Bp., 1969., 1971.2), a „Strukturalizmus” című két kötetre (Bp., é. n.), a Helikon külön számaira (1968. 1., 1970. 3 — 4. stb.) és más folyóiratok (Általános Nyelvészeti Tanulmányok, Kritika stb.) efféle közleményeire. Említsük meg továbbá, hogy az elmúlt időben folyt nálunk — ha nem is a kívánt mértékben — stilisztikatörténeti kutatás (1. az idevágó dolgozatokat: MNy. LXV, 480 — 1); jelentettünk meg stilisztikai és ilyen vonatkozású lexikonokat (MStŰ. 417 — 543, Magyar irodalmi lexikon I—III. Bp., 1963 — 1965., Esztétikai kislexikon. Bp., 1969. stb.), valamint bibliográfiákat (MStÚ. 545—681.; A magyar nyelvtudomány bibliográfiája [az 1961 — 1965 között kiadott munkákról]: az MTA Nyelvtudomnáyi Intézetének kiadványa; az ItK. 1963-tól évenként közzétett irodalomtörténeti bibliográfiája; stb.) e) Szándékosan hagytam utoljára a stilisztika oktatásának ügyét, mivel ez diszciplínánk valamennyi kérdésével szervesen összefügg. Az 1954-et követő években az egyetemek és a főiskolák után a közép- és az általános iskolákban is megkezdődött a magyar stilisztika szervezett tanítása. Jegyzetek, illetőleg tankönyvek, továbbá módszertani segédletek, köztük — különösen az utóbbi években — vers- és prózaelemző kiadványok láttak és látnak napvilágot (1. felsorolva Fábián szemléjében: i. h. 497 — 8). Eredményekről föltétien beszélhetünk, de valójában minden fokon az útkeresés folyik. Beszámolóm történeti részének a végére értem. Elnézést kérek azoktól, akiknek a munkáiról nem tettem említést, ez semmiképpen sem jelent valamiféle lebecsülést, hanem csupán annak következménye, hogy a mától vissza és előre nézve szelektálnom kellett, illetve bizonyos típusok kiragadására kényszerültem. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy bár gyakran összehangolatlanul, két vagy több sínen futnak stilisztikai kutatásaink; hogy nem mindig elmélyültek ezek a vizsgálódások; hogy meglehetősen nagy a terminológiai és