Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szeged, 1972. augusztus 22-25. - Nyelvtudományi értekezések 83. (Budapest, 1974)
Károly Sándor: A jelentéstan az utolsó huszonöt év magyar nyelvtudományában
18 lat, etimológiai, szótörténeti és művelődéstörténeti kutatás egyesül a dolgozatában, s a magyar szóanyagnak a latinnal való párhuzamát is feltárja. (NytudÉrt. 15. sz.) A társas viszonyok egyik fajtájának, a rokonságviszonyoknak a nyelvi formáit elemzi Szépe György (AltNyT. VIII, 181 — 99). Velcsov Mártonné a mérték jelölő szavak és a testrésznevek fogalmi körének az összefüggését, az előbbieknek az utóbbiakból való származását vizsgálja egy sorozat dolgozatban (Néprajz és Nyelvtudomány II, 49 — 72, III—IV, 115 — 27; MNy. LXI, 298 — 301; stb.). A történeti szókincsvizsgálatoknak termékeny iskolája alakult ki a szegedi József Attila Tudományegyetemen Mészöly Gedeon nyomán Nyíri Antal példaadó ösztönzésére. Ezt a kört a szövegvizsgálaton és a szövegösszehasonlításon alapuló kutatás jellemzi, ahogy kiderül Végh József Mihály, Pálfalvi Etelka, Dienes Erzsébet és mások dolgozataiból. (Vö. a Néprajz és Nyelvtudomány évfolyamait.) Vizsgálható egy-egy szócsalád tagjainak a jelentésösszefüggése is. Ez is egyike azoknak a területeknek, amelyekről Gombocz leegyszerűsítő sémája következtében elterelődött a figyelem. A szavak különböző asszociatív kapcsolatai tartoznak ide, Saussure nyomán. Az ide való dolgozatok közül kimagaslik PAisnak a szer szó családjával foglalkozó monográfiája (NytudÉrt. 30. sz.), amely a különböző rokon nyelvek, sőt az indoeurópai nyelvek adatainak nagytömegű bevonásával ékesen illusztrálja, hogy a nagyszámú egyedből álló szervezet felkutatása sokkal alkalmasabb a jelentéstani összefüggések feltárása, mint a szavak elszigetelt vizsgálata. Mivel a történeti jelentéstan a jelentésváltozásokkal foglalkozik, maga a jelentésváltozásoknak az elmélete vagy rendszere fontos inspirativ eszköz a kutatáshoz. Mindjárt hangsúlyoznom kell, hogy a jelentésváltozás nemcsak egyes szavakra vonatkozik, hanem a szavak csoportjaiban megvalósuló jelentésviszonyok megváltozását is jelenti, vagy legalábbis kell, hogy jelentse ^zámunkra. A jelentésváltozások rendszerezése nálunk hosszú időn keresztül a Gombocz-féle hagyományokon alapult. Sokáig, még az 1954-es konferencián is az volt a közhit, hogy ez az osztályozás teljesen eredeti (Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet 19). Csak Ullmann nagy jelentéstani munkájából (1951.) derült ki, hogy Gombocz igen erősen támaszkodott a francia Roudet osztályozására. Ez indított arra, hogy Párizsból meghozassam Roudet cikkének fényképmásolatát. Ennek alapján bebizonyosodott, hogy Gombocz csekély változtatással Roudet jelentésváltozási sémáját vette alapul, sőt több helyen gondolatról gondolatra követi a francia szerzőt. Roudet közvetítésével kapcsolatba kerül Bergson filozófiájával is. Gombocz egy ponton módosított Roudet négyes sémáján, de ez a módosítás a valóság teljesebb feltárásának rovására történő leegyszerűsítés volt, ahogy erre tudománytörténeti konferenciánkon és összefoglaló munkámban rámutattam. Az utóbbiban részletesebben foglalkozom a jelentésváltozások rendszerezésének hazai és külföldi történetével, és kiemelem Gombocz elvitathatatlan nagy érdemét, szintetizáló képességét, következetes funkcionális szemléletét, amely mintájánál nem található meg (i. m. 244—55). A Gombocz-féle leegyszerűsítésnek a reakciójaként tesz újabb kísérletet a jelentésváltozások osztályozására Pais Dezső (MNy. LVII, 144—8). Inkább MEiLLET-hez mint GoMBoezhoz csatlakozik. A lélektani indítékú jelentésváltozások mellett felvesz tárgyi indítékúakat is, amelyeket történeti és társadalomtagozódási indítékok alapján oszt újabb két csoportra. Az osztályozás kifejezésre juttatja, hogy Pais nagy jelentőséget tulajdonít a szociális vonatkozásoknak.