Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szeged, 1972. augusztus 22-25. - Nyelvtudományi értekezések 83. (Budapest, 1974)
Kiss Endre: A gondolatjel és a vers dimenziói
301 Egyrészt terjedelmi okokból mondott le a tanulmány ezek vizsgálatáról, másrészt a sor végén levő gondolatjelek nagy része, mivel általában grammatikailag „teljes” mondatokról van szó, némi tanulsággal szolgálhat az egész mondattest stilisztikai vizsgálatához is. Igazolni látszik hipotézisünket a gondolatjelek statisztikailag igen magas száma is. József Attila összes verseinek 1967-es kiadásában (a töredékek és zsengék nélkül) 490 versben 309 gondolatjel található. Ez azt jelenti, hogy 1,55 versre jut egy, a fentiekben meghatározott típusú gondolatjel. Ez a szám a Hét évszázad magyar versei című kötetben található kortárs költőkénél (Illyés kivételével) jóval magasabb. Most lássunk egy példát arra, hogyan tárul fel a gondolatjel két „partján” álló két sor viszonyainak komplexitása, dimenzióinak sokfélesége. Az alábbi elemzést, speciális „kódrendszer” segítségével, melyben minden fontosabb vonatkozás jelölve volt, minden egyes példán elvégeztük. Egy példa is érzékeltetheti azonban, milyen jellegű feltáró munkáról van szó. Itt a „kód” megfelelő elemeit „visszafordítottuk” szavakra. Példánk a következő két sor: Oh égbolt csontos tisztasága — éhen halottak fagyossága. (Zúzmara) E két sor egy azonosítás két tagját fejezi ki. Mivel megváltozik az alany: személyváltá sról beszélhetünk. Az azonosítás mindkét tagja elvont fogalom, melynek egyike természeti jellegű (égbolt), másika emberi-társadalmi jellegű (éhen halottak) konkrétumhoz kapcsolódik. Ez síkváltást jelent. A csontos melléknév, mely emberi (élőlény-) tulajdonság, „antropomorfizálja” a természeti jellegűnek tartott első sort, ezzel előre vetíti a második sor emberi jellegét. Értékváltás is végbemegy: az égbolt (csontos) tisztasága értékmentesnek tekinthető, míg az éhenhalottak fagyossága egyértelműen negatív. Fellelhető a kicsi: nagy ellentét is ( égbolt-emberek). Szinesztéz i á t jelent a felső sor vizuális, az alsó tapintásos-hőérzékeléses jellege. A második sor emellett összefoglaló, a költőre jellemző definíció-értékű összefoglalás. A második sorba belép a költő, és reprodukálódik az igen gyakori költő :költő nélküli világ antinómiája is. Talán ez a példa is érzékelteti, milyen sokrétű, és esetenként egészen különböző kapcsolatrendszerről van szó. Ezért, amikor a költő pályafutása során a gondolatjel-használat funkcióváltásait végigkísérjük, csak a leglényegesebb tendenciákat vehetjük figyelembe. (Másik út is nyílna a vizsgálat további folytatására: ha a különböző típusok évenkénti előfordulását kísérnénk nyomon, ez azonban az anyag mennyisége miatt jelen esetben nem lett volna elvégezhető.) 1922.: 81 versében 32 gondolatjel fordul elő. A gondolatjelek is erősítik ennek az évnek „retorikus” hangvételét. Kép alig fordul elő, a két leggyakoribb viszony az ok-okozat és a magatartás(szerep-)váltakozás. Egy példa: Öreg, jámbor bolond, de jó tehén — tavaly is, most is drága borját ellett. (A jámbor tehén) 1923-ra is (45—17) még a verbális kifejezés nyomja rá bélyegét. Ritka a kép, de néhol már felidéződik a későbbi képi-metaforikus technika: