Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szeged, 1972. augusztus 22-25. - Nyelvtudományi értekezések 83. (Budapest, 1974)
Kiss Endre: A gondolatjel és a vers dimenziói
303 Ugyanebben az évben jött létre egy újabb struktúra, melyben a gondolatjelek nagyobb összefüggések, „magasabb egység” létrehozásában vesznek részt; így a vers egész szerkezetét határozzák meg, nem csupán két sort kapcsolnak össze. Ilyen az Ülni, állni, ölni, halni, a Mégis elveszem, a Bődülj torony és A kert című vers. A gondolatjelekkel kialakított nagyobb egységek vizsgálata bármilyen vonzó is, itt csak jelzésszerűen foglalkozhatunk vele. Az „Ülni, állni, ölni, halni” című versben például az egymás után felsorakozó mellékmondatok különböző cselekvési lehetőségeket fejeznek ki, az e helyt használt terminológia szerint magatartásváltásokat. Ezek a kegyetlenség : jóság, értelmes : értelmetlen, cselekvő : passzív, lázadó : belenyugvó, vállaló : menekülő antinómiákkal írhatók le. Ahol a gondolatjel először megjelenik (a 13. sor után) gyakoribbá válnak a tudatos szembeállítások (együtt a vagy kötőszóval, míg előtte nem szerepelt a szövegben kötőszó). A korábbi laza egymásutánnal ellentétben a magatartáslehetőségek egymással élesen szembeállítva jelentkeznek, majd az utolsó gondolatjel után kezdődik a vers legélesebb fordulata, az előzőekből következő felismerés: az élet választásra kényszerít. (Itt a főnévi igeneveket melléknévi igenevek váltják fel.) A gondolatjel-használat mutat rá a vers hármas tagozódására. Az első 12 sor: lazán egymás mellé állított magatartásváltások, lehetőségek; második rész (13 — 29. sor): a lehetséges magatartások szembeállítása, a választás kényszerűségének lassú tudatosítása, s végül (3. rész) a felismerés tételes megfogalmazása. Ebben a versben a felismerés tudatosodása, mint folyamat fejeződik ki; ez igaz általánosabb összefüggésben is. A gondolatjel egyik eszköze, „látható” eszköze lehet a „lírai forma különössége” megnyilvánulásának. Lukács György ezt írja erről: „Nem az alkotó szubjektivitásnak, a visszatükrözés tükrének előtérbe-lépése alakítja ki ezt a más műfajokhoz viszonyított minőségi különbséget, hanem láthatóvá váló sajátos aktivitása, sajátos létezési módja, dinamikus szerepe magában a művészi formában.” És:......a megformált valóság előttünk fejlődik úgyszólván in statu nascendi, . . .” (Művészet és társadalom. Gondolat. 1969. 372 — 3). Ennek az „in statu nascendi”-nek fontos eszköze lehet a gondolatjel. 1927.: (12—8) a „laza” kapcsolatok továbbra is uralkodóak maradnak, de megerősödik, jellemzővé válik az eddig csak szórványosan előforduló meglepetés, paradoxon: kinek verséért a halál öles kondérban főz babot — hejh burzsoá ! hejh proletár! — én, József Attila, itt vagyok ! (Bevezető) Egy nagyon tiszta vízcseppet dörgöljetek a szemére — harminchat éve várja már térden a kétpúpú teve. (Németh Andor) 1928-ban (37 — 36) újabb változás készülődik. Sok még a „laza” kapcsolat képek, képes beszédrészek között, de egyre szaporodnak a magatartás- és síkváltások. Ézek a magatartásváltások még nem a költő magatartására vo