Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szeged, 1972. augusztus 22-25. - Nyelvtudományi értekezések 83. (Budapest, 1974)
Papp Ferenc: Stílus és költői nyelv számítógépes vizsgálata
430 j nélküli (üvege) 24-ben volt az; többször van továbbá a j-s változat réginek minősítve, mint a j nélküli. — Utolsó példánk az illeszkedésbeli ingadozás. Természetesen csak egyes vegyes hangrendűek ingadozhatnak. Összegezőleg azt mondhatjuk, hogy számos közülük következetesen magas vagy mély illeszkedésű; mások esetében az illeszkedésbeli ingadozást stilárisan nem lehetett értékelni. A fennmaradó néhány tucat esetből azonban a többség a mély illeszkedés korlátolt, stilárisan színezett jellegére utal (így a mély illeszkedés ritka: szanitéc, koszperei, pukedli, puszedli, szik2, dzsungel stb.; ritka és népies a mély páter, régies a mély szírt, és így tovább), lényegesen ritkábban van a magas illeszkedésű alakpár használata korlátozva: szamojéd, pantonim, száráéin, puccer és még néhány lexéma esetében. Bár az egyes ilyen alakingadozások mögött feltehetően minden esetben több-kevesebb cédulaanyag állt az ÉrtSz. szerkesztőinek, szócikkíróinak a rendelkezésére, szó sincs arról, hogy az ÉrtSz.-t szentírásnak tartsuk. Az egyenként, egyedenként különböző hitelességű, olykor meg esetleg csupán a szócikkíró stílusérzékére támaszkodó nyelvtani-stilisztikai anyagot így együtt látva azonban minden bizonnyal adekvátabb képet tudunk magunkban kialakítani e szempontból. 3. A stílus és költői nyelv azonban közvetlenül vizsgálható a számológépek segítségével, valamely szótár közbeiktatása nélkül is. Ilyen irányú vizsgálataink egy éve indultak meg, különös intenzitással csupán néhány hónapja folynak. Eredményeink (melyek mind Jékel Pál tudományos főmunkatárs programjai alapján készültek) eddig afonémaszintre vonatkoznak; ezekről a vizsgálatokról szeretnénk itt röviden beszámolni. Fonémának hagyományos módon a magyar nyelv 64 olyan alapelemét értettük, mint az a, á, b, bb, c, cs, ccs, d, dd, dz, ddz, dzs, ddzs stb., tehát a hosszú és rövid mássalhangzó fonémákat természetesen külön-külön kezeltük. (A magyar helyesírásban előforduló hagyományos vagy idegen betűket hangértékük szerint osztályozzuk: így, ahol x jel állt a helyesírásban, ott ennek megfelelően а к meg a sz fonémák számát eggyel-eggyel növeltük; voltak természetesen nehezebb esetek is.) Ilyen módon feldolgozásra került eddig közel százötvenezer szövegszónyi terjedelemben (ez majdnem háromnegyedmillió fonémának felel meg) Gulyás Pál egy teljes kötete, József Attila néhány évnyi teljes termése (1932—34), egy részlet Juhász Ferenc „Gyermekdalok” c. költeményéből, kontrollként közel hetvenezer fonémányi technikai szakszöveg, valamint, épp a legutolsó hónapok során — Ady Endre egész költői életműve. Itt néhányat tudok említeni a stilárisan, a költői nyelv szerkezete szempontjából is érdekes eredmények közül. Az átlagos szóhossz így alakult: technikai szöveg — 7,11 fonéma (3,153 szótag); Juhász F.: 6,69 (2,805), Gulyás 4,78 (2,000), József 4,61 (1,908), Ady összes (tehát Adyra nézve ez és valamennyi további adat végső eredménynek tekinthető) 4,78 (1,953 szótag). Aszó hossz tehát Juhász Ferenc fellépte óta nem tekinthető műfajmegkülönböztetőnek: Juhász átlagos szóhossza közel másfélszerese a többi költőének, és majdnem eléri a szakszövegek átlagos szóhosszát. Talán némileg meglepőbb az átlagos magánhangzósságra vonatkozó eredményünk. Eszerint a teljes hangállományból aránylag a legtöbb magánhangzó a szakszövegben volt: 44,31%; a magánhangzók aránya a vizsgált költőknél: Juhász 42, Gulyás 42, József 41, Ady 41%. A magánhang-