Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szeged, 1972. augusztus 22-25. - Nyelvtudományi értekezések 83. (Budapest, 1974)
Péter László: Juhász Gyula névtelen cikkeinek fölismerése stílussajátságai alapján
455 szintén nyelvi formát öltenek, tehát ugyanolyan stílussajátságnak foghatók föl, mint a szűkebben nyelvinek értelmezhető alaki jellegzetességek. Például Ady nevének előfordulása a szövegben önmagában is csaknem csalhatatlan bizonyossággal választja el Juhász cikkét Móráétól. Móra, bár néhányszor ő is leírta Ady nevét, tartózkodóan szólt róla; Juhász mindig rajongással, a vátesznak kijáró hódolattal. 3. Ez az egy csak példa, és csupán Mórától határolja el Juhász írásait, de nem a többi vezércikkírótól: a „Szeged és Vidéké”-ben Balassa Ármintól, Balassa Józseftől, Frank Józseftől; a „Szeged”-ben és a „Délmagyarország”ban Pásztor Józseftől, Tonelli Sándortól, Vér Györgytől és másoktól. Erre a különbségtételre a következő sajátosságok — rendszerint együttes — előfordulása ad lehetőséget. a) Sajátos helyesírású (írásmódú) alakok — Ezek egy része a korabeli nyomdai, újságírói helyesírásból, főként a Szeged és Vidéke szerkesztőségében Balassa Armin gyakorlatából került Juhász egyéni helyesírásába, így a Szeged és Vidéke hasábjain megjelent cikkekben kevésbé vehetők figyelembe, de annál inkább később, a Szeged és a Délmagyarország lapjain. Ilyenek pl. magyar szavak esetében: garaboncás, fenkölt, benfentes, benszülött, önkényt. Idegen szavakban: anarkia, monarkia, mártír, radikalizmus, szocializmus. Nevekben: Shakspere, Don Quixote, Bizánc. b) Kedvelt szavak — Magyarok: diadalmas, győzedelmes, forradalmas, édesbús; üzletes, jelszavas, mondvacsinált. Idegen szavak: efemer, firmamentum, históriai, titáni, veder emo, representativ man. c) К e dv e 11 kifejezések (frázisok) — uraságoktól levetett, ebek harmincadjára jut, örök csillagok, örök mementó, szociális olajat csöpögtetők, világot jelentő deszkák, szép csöndesen, kis senkik, új hit, a forradalom szekere, a haladás vonata, előkelő idegen stb. d) Kedvelt idézetek — Az élet mégis oly szép (Schiller). Az igazság úton van (Zola). A többi néma csend (Shakespeare). Hol van a tavalyi hó ? (Villon). A tudás hatalom (Bacon). Lucus a non lucendo (Quintilianus). Durate et vosmet rebus servate secundis (Vergiliustól, de ő Horatiusnak tulajdonítva idézi pl. a József Attilát bátorító, emlékezetes 1922. augusztusi levelében is). Ars longa, vita brevis (Hippokratész). Bármily bolondul forr a must, bor lesz belőle (Goethe). Megvirrad még valaha (Terhes Sámuel.) S így tovább. e) Kedvelt régies és ünnepélyes alakok — Kiállani, megkezdette. Szívesen használ népnyelvi változatot, így — Tömörkény-nyomán — következetesen a nincsetlen alakot írja le. (Ha nem így találjuk, annak a nyomdai szedő az oka.) A föl igekötőt következetesen használja, nem csupán akkor, ha ezzel az ige nyílt e hangjainak egyhangúságát kell ellensúlyoznia, hanem ö-ző változatú igék előtt is: pl. fölfödöz. f) Kedvelt nevek — A már említett Adyn kívül Petőfi, Nietzsche. Ibsen, Tolsztoj, Wedekind, Ruskin; a 20-as években még Bartók, Kodály, Babits, Kassák, Szabó Dezső, Rippl-Rónai, Rudnay Gyula, Károlyi Lajos. Ezek is szinte teljesen hiányoznak Móra írásaiból. Kossuth neve természetesen mindkettejük tollán gyakorta fölbukkan. 4. Mondatszerkesztésére legjellemzőbb a polysindeton, elsősorban az és kötőszó halmozása s vele a mondatrészek, különösen a jelző meg az állítmány megkettőzése, olykor megsokszorozása. Sortes Vergilianae módjára bárhonnan