Imre Samu - Szathmári István - Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szeged, 1972. augusztus 22-25. - Nyelvtudományi értekezések 83. (Budapest, 1974)
Szende Aladár: A stílus „tanítása”
581 következő mondatában: „Hangoskodtak között — hányszor tapasztaltuk — annak legtisztább a hangja, aki hallgat.” Ez a mondat a primér közlés síkján képtelen állítás, hiszen aki hallgat, annak nincs hangja. De a stílusközlés: telitalálat, éppen a közlés reális primér tartalmának lehetetlensége miatt. A mondanivalónak efféle szervezésében az történik, hogy a felső szint meghazudtolja az alapszintet. A paradoxális beszéd rendkívül hatásos. Ha feladatokkal serkentjük a tanulókat ilyen stílushatás alkalmazására, akkor tekintélyes stílű stelj esi tményekre ösztönözhetjük őket: a frappáns kifejezésre. Ilyen feladat például az efféle: „Hogy mondanád azt, hogy valaki a saját lakásában nem érzi jól magát?” (Lakásában nem talált hajlékra vagy otthonra stb.) „Hogy fejeznéd ki azt, hogy a nagy költő halála után válik igazán nevezetessé ?” (Halálával vált halhatatlanná; halála után lett élő klasszikussá; stb.) Tanulhatunk a „Lassan járj, tovább érsz” közmondás példájából is, mintának véve olyan tartalmak hatásos kifejezésére, mint pl. az, hogy valaki félrevezet, noha való dolgot mond, azaz „igazat hazudik” (vö. József Attila sorát: „Az igazat mondd, ne csak a valódit”). A mondatszerkesztésnek van egy sajátos írói fogása, melyben ugyancsak ez a paradoxális kifejezésmód a hatásos. Illyés Gyulának ilyen mondataira gondolok: ,,[a nép] fiaival poharat, eszmét koccintok”; „Szerszámot és parolát cseréltünk boldogan”. Ezeknek a mondatoknak a „villamos szikrája” abból a sajátos tömörítésből pattan ki, amellyel egymástól távol álló dolgokat meglepő közelségbe hoz az író. (Vö. Nyr. XCII, 38 — 40.) Ezt a megoldást is lehet tanítani „A folyik igével hogyan lehet hasonló tömörítő hatású mondatot szerkeszteni?” (Pl.: „A mulatságon vígan folyt a tánc meg a bor . . .”) A kettős kódolás feltételét néha még a raghasználat is teljesítheti. Az elme játéknak egy példáját hadd idézzem a Ludas Matyi egyik viccéből. Két rab kártyázik a vastag falú börtön cellájában, míg odakint parazsat szór a világra a ragyogó nap. Az egyik így szól a másikhoz: „Hát nem jobb itt, a hűvösben ?” Milyen szellemesen eufemisztikus jelzése ez annak, hogy ők hűvösön vannak, hiszen hűvösre kerültek. Sokszor fordul elő, hogy az alsó szint közleményének tartalmát a felsőben alkalmazott zeneiség fordítja ellenkező irányba. így lesz a kedveskedő „Szép kis ruhád van” mondatból gúnyos közlés, ha ilyen hanglejtéssel mondom: Szép kis ruhád van1. C) További lehetőséget tartogat az a jelenség, hogy az alsó szint közlésfolyamatában tartalmi hézag van, s ez a logikai hiány az alapja a stílushatásnak, mivel a felső szinten a közlés kiegészül, s ezzel a ki nem fejezett kiegészítéssel kap különösen erős töltést. Az irodalom is, a mindennapi társalgás is jól és sokszor alkalmazza a mondatmegszakítást, az elhallgatást, mondattöredékek egymásutánját; gondoljunk az expresszionizmus stílusának szóközpontúságára vagy például Móricz Zsigmond párbeszédeire, szaggatott monológjaira, mint amilyen a „Szegény emberek” című elbeszélés hősének szava is,