Jankovics József (szerk.): Énekek és versek, 1686-1700 - Régi magyar költők tára. XVII. század 14. (Budapest, 1991)
Jegyzetek
Perványban temettetett el. 1686. március 4-én született Christinka nevű lánya, 1687. január 4-én pedig meghalt Örzsike lánya. A verset halottaiért írta, akiket szokásos temetkezési helyükre, a perványi templomban temettetett el. 4 Jesse törzsökéből született az új Dávid, a Messiás. Vö. íz 11,1. Áron kivirágzott vesszeje a Levi törzs kiválasztását jelezte. Vö. Szám (4 Móz) 17; ezü — ízű. 12 Taplall — táplálj. 13—15 E sorok Balassi Bálint Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét kezdetű verse első strófájának emlékképei. (Vö. BŐM I. 78.) 17 promotora — támogatója. 6. Kézirata: az RMK I, 695. OSzK-kötete végén álló kéziratos toldalék. (Deselvits István: Tizenkét idvösséges elmelkedesek... Lőcse 1639.) Az О Jesu Christ mein Lebens Liecht vagy Herr Jesu Christ. . . kezdetű ének a legismertebb német egyházi énekek közé tartozik. Szövegét 1. Fischer—Tümpel: Das deutsche evangelische Kirchenlied des 17. Jahrhunderts. Gütersloh 1904. III. 43. Dallamát 1. RMDT II. 182—183. Az ének Magyarországon is népszerű volt, több fordítása ismeretes, egyik Pctrőczy Kata Szidóniától. (Vö. Harsányi István—Gulyás József: Petrőczy Kata Szidónia versei. ItK 1915.456—457.) Az itt közölt fordítás szerzője ismeretlen, felmerülhet annak lehetősége, hogy esetleg az az Andricius János, epetjesi szlovák lelkész készítette, akinek társaságában Keczer Gábor 1687. március 22- én a vesztőhelyre indult. Keczer Gábort, Keczer András és Csicséry Zsuzsa fiát harminc éves korában, nem sokkal apja kivégzése után azért végeztette ki Caraffa, mert állítólag összeköttetésben állt Thökölyvel. Az eperjesi vésztörvényszék történetét megörökítő Rezik János szerint Keczer művelt, több nyelven beszélő, a sorsát bátran vállaló fiatalember volt. Rezik is tud róla, hogy ezzel az énekkel ment a vesztőhelyre, a szlovák lelkész bátorításával. Kérésére megengedték, hogy a közeli bormérésbe bemehessen imádkozni. „Mikor figyelmeztették, hogy elérkezett az utolsó pillanat, s itt vannak a társai is, hirtelen felugrik, semmi jelét sem adva arcán a szomorúságnak, félelem nélkül halgatta végig a szokásos helyen kihirdetett ítéletet, majd a vele egy hajón hajózó többi társaival egyetemben ezzel a német zsoltárral dicsőítette Jézust: »Herr Jesu Christ, meines Lebens Licht« stb. és zsoltárt énekelve tette meg a kijelölt utat. Félelem nélkül és amint a vérpadra való fellépése tanúskodik, vidáman halt meg.” (Rezik János: Theatrum Eperiesiense. Az 1687. évben felállított eperjesi vérpad, vagy az eperjesi vérfürdő. Rezik János művét az eredeti kéziratból Gömöry János és Pogány Gusztáv fordította. Liptovsky Mikulás 1931. 37.) Keczer Gábor műveltségéről tanúskodik elkobzott könyvtára is, melyben Balassi Bálint művei is megtalálhatók voltak. (Vö. Századok 1874. 137—140.) Gyászverset írt Zakalicki János zsolnai ifjú halálára. (RMK III, 2807.) 19 Egy szótaggal hoszabb sor. 47. Öltés — olv. ültess. 7. Kézirata: Győri György-ék. (1692) 67a—68a. — A vers címe magyarul: Nemes Rédaj úr felett énekelt temetési versek. Kötetünk 7. és 8. számú versét a török elleni harcban fiatalon elesett Rhédey Zsigmond temetésén mondták el, minden bizonnyal a szatmári iskola diákjai. Szerzőjét nem ismerjük, vagy az iskola tanulói, vagy a vezetői közül szerezhette valaki. Győri D. György valószínűleg csak másolta. Győri egyébként maga is a szatmári iskola diákja volt 1687—88-tól. Az iskola matrikulája szerint „curator, Enyedinum, inde Rivulinum et inde academias salutavit”. (Matricula Studiosorum. A szatmári református kollégium diákjainak XVII—XVIII. századbeli anyakönyve. 76. Kézirat. A szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárának Szádeczky-gyűjteménye.) A nagyenyedi diáknéyjegyzékbe 1693. jún. 11-én került be a neve „Praec. cellistarum, rector N. Bányaiensis” megjegyzéssel. (Jakó—Juhász 115.) Tehát énekeskönyvének jelentős részét még Enyedre érkezése előtt gyűjthette össze, amit az is jelez, hogy a diáktársa, Atányi L. János felett elmondott Nádudvari Péter-félc oráció — amely 1693. január 27. és június 11. között hangozhatott el — a kötet utolsó előtti darabja. 762