Jankovics Marcell: A vizuális nevelésről (Budapest, 2015)
Kerettantervek
Árpád viszont annál inkább, Juhász Gyula még az érettségi írásbeli egyik témája is volt Ady és József Attila közé ékelve. Szemet szúró, hogy a Kerettanterv mennyire nem tartja őt jelentősnek - a vele párhuzamosan említett Freud és Bergson mellett. Ady és Móricz megérdemelten kap bő teret. Jó, hogy a Nyugattal párhuzamba állítva a nemzetközi avantgárdról is tájékozódhat a diákság. Kassák, csak ismétlem magam, szerintem túlértékelt. Tény viszont, hogy festészete megfelelő képzettársítást nyújt irodalmi elhelyezéséhez. Az avantgárd filmművészet példái közé hadd ajánljam a ’20-as évek „ismeretlen” animációs avantgárdját és követőiket a tanárok figyelmébe, Walter Ruttmann, Oskar Fischinger, Fernand Léger, Len Lye, Norman McLaren kísérleti filmjeit. Ami a magyar filmes párhuzamokat illeti, a jó Móricz- és Kosztolányi-adaptációk mellett, Huszárik zseniális, bár Krúdy iróniáját visszafogó Szindbád filmjével ellentétben Karinthy filmes adaptációi tanulságosan gyengék. Nem mutogatnám őket az ifjúságnak. Jellegzetes példái annak, hogy a nyelvi leleményre épülő olyan irodalmi műveknek, amelyeknek a képi világa már az olvasás során életre kel, a szöveghű megfilmesítése szükségszerű kudarc. Karinthyé mellett Rejtő ponyvaregényei is példák erre. (Képregény formában is szánalmasra sikerültek.) A filmesnek a maga nyelvére kell átköltenie az irodalmi művet. Ha filmes példákkal akarnám illusztrálni a két szerző munkásságát, illetve jelezni, mire gondolok: akkor Karinthy Tanár úr, kérem! -jéhez a diákoknak Fellini Amarcordjából vetíteném le a hajdani tanárait és diáktársait kifigurázó jelenetsort, Rejtő Piszkos Fred, a kapitányához pedig Marlene Dietrich 1940-es filmjéből, a Bizsuból (Seven Sinners, Tay Garnett rendezése John Wayne-nel) a kocsmai verekedést. Rejtőről többszöri nekifutás után az én szakmámban is kialakult az a meggyőződés, hogy reménytelen vállalkozás lenne. Olyanok részéről persze, akik nem is tudtak másban, mint szöveghű földolgozásban gondolkodni. Magam is terveztem figurákat Rejtő-rajzfilmekhez (Szőke ciklon, Piszkos Fred, a kapitány), és ha lett volna időm, valamint megfelelő anyagi hátterem, a fentiek ellenére belevágtam volna, nem mellékesen épp a legyőzendő akadály miatt. A 20. századi világirodalom jelentős műveinek filmfeldolgozásai közül Kafka, Orwell és Hrabal műveit hozza föl a Kerettanterv példaként. Kafkától A per (Orson Welles, 1962), Gregor Samsa átváltozása (Caroline Leaf, animáció, 1977) figyelemre méltó. Orwell Ál/at/armjának John Halas -Joy Batchelor-féle földolgozása (1954) nekem nem különösebben tetszik a disney-ánus stílus keménységet puhító hatása miatt, jobban az 1984 (Michael Radford, 1984), amely Richard Burton utolsó szerepe volt (a forgatást követően halt meg. Készült belőle 1956-ban (!) egy tévéfilmes változat is. Hrabal filmjei közül különösen a Szigorúan ellenőrzött vonatokat (Jirí Menzel, 1966) és a Sörgyári Capricciot (Menzel, 1980) ajánlom. A cseh ♦ 239 ♦