Jékel Pál: Ady Endre összes költői műveinek fonémastatisztikája (Budapest, 1974)
II. Ady összes verseinek fonémaszintű statisztikai jellemzése
nagy nagyítás miatt a technikai szövegek V-értéke messze kikerül az ábra közepéről; a költői szövegek közül pedig József Attila is szemmel láthatóan eltér Adytól.) A két elő-Ady (a 12. és a 13. kötet után) kiugrik és e szélső értékével egyedül is áll az "Új versek*': benne a legmagasabb a magánhangzók aránya. Ez az arány azután, a mássalhangzók javára, eltolódik egészen a 8. kötetig bezárólag: az utolsó két-három kötet mintha újból egy enyhe visszatérést jelentene a korai Adyhoz. (József Attila meg, jól látható, legalábbis 1932-34-es teljes verstermését tekintve, melyről a későbbiekben bőven lesz szó, még a fiatal Adyn is túltesz, annál is magánhangzósabb.) Lényegében ugyanezt mutatja az 5. ábra is, csak talán szokásosabb módon: az egyik tengelyen az egyes köteteket tüntettük fel megjelenésük időrendjében; a másiken viszont az e kötetekben, azok egyes ciklusaiban fellelhető magán hangzó-mássalhangzó-arányt (V/C). Az ilyen felépítésű grafikon több szempontból célszerűbb a 4. ábrán látható szalaggrafikonnál, ezért tértünk itt rá erre az ábrázolási módra és fogunk ugyanezzel gyakran élni a továbbiak során. Némileg más értékkel képviseltük a V-k és a C-k arányát: nem az ossz fonémához számított százalékuk, hanem hányadosuk alapján. A V/C hányados éppen azt mondja meg, "hány V esik egy C-re", tehát minél magasabb e hányados értéke, annál "magánhangzósabb" a szöveg. Ezek az értékek vannak a másik tengelyen feltüntetve. Az egyes egymás fölötti jeloszlopok az egyes kötetekben tartalmazott ciklusok értékeit ábrázolják: a legmagánhangzósabb ciklustól a kötet legkevésbé magánhangzós ciklusáig tart egy-egy jeloszlop, egy-egy - jel egy-egy ciklusnak felel meg. Minden egyes jeloszlop közepe felé helyet foglal egy-egy kiemelt jel:Q , ez a kötet V/C átlaga. Az átlagokat össze is kötöttük, a jobb követhetőség érdekében. Itt is látható, hogy a legmagánhangzósabb átlagú az első kötet; ugyanakkor az is szembeötlik, hogy a 2. ("Vér és arany") kötet egyik ciklusa magánhangzósabb, mint bármely más ciklus, beleértve az 1. kötet valamennyi ciklusát is. (Akorail2. ésl3. kötet, valamint a 7. -a"Margitaélni akar" - éppenúgy, mint a posztumusz kötet, nincsenek ciklusokra bontva: ezért helyükön csak a kötetátlagok állhatnak. ) Figyeljük meg még a grafikon jobb oldalán elhelyezett mérőrudat, mely azt a célt szolgálja, hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról: ezek az ismét csak levágott, tehát mintegy eltúlzott (eldramatizált) ingadozások, ciklusonkénti-kötetenkénti eltérések mekkora ingadozást is jelentenek a valóságban. E mérőrudat a következőképpen kell értelmeznünk. Tekintsük az Ady-átlag 0, 690-es V/C értékét (értsd: Ady összes verseiben átlag 0, 690 magánhangzó esik egy mássalhangzóra; a magánhangzók előfordulása nem sokkal több mint kétharmada csupán a mássalhangzókénak) 100 %-na.k. Akkor a legmagánhangzósabb ciklus ettől csupán 4, 78 %-kal több, mint a legtompább - ha ezen a kis magánhangzó-arányt értjük - a 10. kötet egyik ciklusa, a 100-nál 3, 67 %-kal kevesebb. Az eddig vizsgált egyes, elszigetelt versek sem mutatnak ennél lényegesen nagyobb eltérést: a legtompább egyes vers még az alsó ciklus-határ fölött van; a leghangosabb egyes vers pedig, a 10. kötet bevezető költeménye ("Hát ahogyan a csodák jönnek ...") szintén alig haladja meg az átlagot, 5, 22 %-kal. Mindez lehet sok vagy kevés - ehhez egyáltalán nem tudunk hozzászólni. Csak azt tudjuk, hogy ami a V/C e határain kívül van a megfelelő nagyságrendek esetében - tehát a kötetnyit kötetnyivel, a ciklust cik-32