Jékel Pál: Ady Endre összes költői műveinek fonémastatisztikája (Budapest, 1974)
III. A gépi feldolgozás menete
javítani, csiszolni, változtatni. Ez kerül tulajdonképpen horribilis gépi időbe (társadalmi ráfordításba, pénzbe). De amikor egy program készen van - akkor azt esetenként néhány perc alatt be tudjuk adni (mi még nyelvész munkáink során legalábbis az itteninél hosszabb programmal nem dolgoztunk) és akkor gépünk készen áll az adott célra: magyar helyesírással írt szövegeket beolvasni, azokat fonematikusan átértelmezni, a fonémákat külön-külön számlálni, hozzájuk százalékot, távolságot számolni és így tovább; majd az egészet nyomdaéretten kiíratni, ahogy azt itt találja az olvasó, a következő oldalaktól kezdődően. Es akkor már az egész feldolgozás néhány óra, a mi gépünkön Ady esetében 4. 000 Ft - József Attila esetében lényegesen kevesebb lesz; olyan életműveket, mint a Radnótié vagy Pilinszkyé, szinte csak együtt, csoportosan érdemes feltenni: még fel se tettük és már beolvasta és szalagon kiadta az eredményt. Szervezésileg-gazdaságilag ebből véleményünk szerint főleg az következik, hogy eléggé univerzális programokat kell készíteni és azokat többször kell futtatni: minél többször futtatjuk, egy-egy futtatásra annál kevesebb költség esik a 80.000-es összegből. Másrészt az is következik, hogy valóban, bizonyos nagyságrenden alul csak csoportosan érdemes a szerzőket bevinni: ilyen kis corpusok esetében ugyanis számításba kezd jönni az az idő is, amíg felvonulunk, amíg a programot beolvassa a gép. Ehhez hozzá kell még tennünk, hogy hazánkban is működnek a mienknél nagyságrendekkel nagyobb és gyorsabb gépek, azok munkaszervezése némileg eltér a mienktől, az itt elmondottak azonban mutatis mutandis, elvileg azokra is érvényesek; azokon még kevesebb lesz a konkrét munkával töltött gépidő, de az anyagi kihatása hozzávetőlegesen ugyanilyen. Talán nem sértettük meg a költőt bevezetésünk e profán befejezésével. Egyetértünk vele, amikor ezt írta magáról: "nekem örökre nagy summa lesz száz korona de sohase fontos." Következzék az, ami valóban fontos: hogyan vall Ady költői nyelve, saját magáról. Debrecen, 1972. szeptember 28. J.P. - P.F. 61