Jeney Éva - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): (Tév)eszmék bűvölete (Budapest, 2005)
Jeney Éva: A tiszta forrás utópiája
képzelet olyan helyet/időt vehessen célba, amely másutt van (illetve sehol sincsen). A szarvassá változott fiú-sors mint kecsegtető jelen helyett dicső időtlenség. „Ha az ideológiának az a föladata, hogy megóvja és megőrizze a valóságot, az utópiának az, hogy újra meg újra megkérdőjelezze. Ebben az értelemben az utópia a csoport lehetőségeinek kifejeződése, azoké a lehetőségeké, melyeket a létező rend elfojtani igyekszik. Az utópia a képzelet gyakorlása, kísérlet a létezőtől eltérő társadalmi lét, a »máshogyan lét« elgondolására.”17 Az utópiák megkérdőjelezik a politikát, szerepük egy másik társadalom lehetőségének (álmának) megfogalmazása. Az utópiák sokasága megannyi képzeletbeli változat a hatalomra. Új hatalmi rendet teremt a képzeletben az utópia, s egyidejűleg saját önkényét hirdeti meg. Ugrás az ismeretlenbe, s minthogy a cselekvés logikáját megveti, nem tehet semmit önmegvalósítása érdekében. Mind az ideológia, mind az utópia fogalma kétértelműséget hordoz: negatív és pozitív oldalt. Második közös vonásuk, hogy mindkettőben a negatívum, a kóros, beteges jellemző nyilvánul meg előbb. Az utópia patológiája fordítottja az ideológiáénak: ahol az ideológia az úgynevezett való életet erősíti, ott az utópia eltünteti a valóságot. A seholt elképzelni annyi, mint teret hagyni a lehetségesnek. Az utópia tartja fönn a távolságot remény és hagyomány között. Mintha az utópia önkénye volna jelen abban a mozdulatban, mellyel Bartók a disszonanciához (az európai modem zenéhez) nyúl, hogy ötvözze az archaikus nemzeti értékekkel (az ideológiával). Volt olyan — a zeneszerzővel kortárs gondolkodó is -, aki a néphagyományhoz való visszatérés gondolatát szintén utópisztikusnak látta: „A népi hagyományra való visszatérés merő utópia, hasonló a rousseau-i ábrándhoz a természetes állapotba való visszatérésről.”18 A szarvasiét önhatalmú másuttja (seholja) elszakad a kor teréhez és idejéhez kötött „épp ilyen és nem más” valóságától. A szarvas egyrészt a szabadság jelképe, másrészt a nép- és honalapítás közösségi emlékét idézi. Mintha ideológia és utópia összefüződése is csak a disszonanciával volna értelmezhető. József Attila Egy Bartóktanulmány vázlata című tervezetében általában a műalkotás alapjaként írja 17 Ricoeur, Paul 1989. Ideológia és utópia. Vigilia, 3: 216. 18 Tanulmányom elkészülte után hívta föl figyelmemet Filep Tamás Gusztáv Révay József gróf Polgári művelődés - paraszti művelődés című tanulmányára. Ebben a szerző Prohászka Lajosnak a Magyar Paedagogia ban 1940-ben megjelent, Nevelés és hagyomány című írásából idézi ezt a gondolatot. Vö. Révay József 1999. Mások megértéséről. Esszék, tanulmányok - Kisnemesek Tajnán. Adatok egy felvidéki falu és egy társadalmi réteg történeti monográfiájához. Vál. Filep Tamás Gusztáv. Budapest: Ister, 137. Köszönöm, Tamás. 231