Jeney Éva - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): (Tév)eszmék bűvölete (Budapest, 2005)
Jeney Éva: A tiszta forrás utópiája
le a disszonanciát, de annak viszonylagosságát, történetiségét is hangsúlyozza: „a konszonancia nem egyéb megértett disszonanciánál”.19 Nem mondhatjuk-e, hogy az ideológia nem egyéb megértett utópiánál? Ami utópia volt, ideológiává lesz? A csodaszarvas a Cantata profana román nyelvű szövegkönyvének „nagy szarvasához” (egyetemes jelkép) hasonlítva: eltérés, jelentésbővülés. E román nyelvű szövegkönyv sem valamelyik gyűjtött kolindaszöveg, hanem két kolindából Bartók által alkotott változat. A „fiúszarvas” román szövegből hiányzó, s a műben oly jelentős szerepet játszó „csuda” jelzőjét (magyar eredetmonda) azonban nem Bartók „csempészte be” a szövegbe „a regösénekek szóhasználatából”;20 Erdélyi József bővített. A szarvasokká vált fiúk címmel ugyanis ő adta közre a kolinda első magyar fordítását.21 Ha mindegyik szöveg más szövegek „elnyelése”, átalakítása, „szövegközötti térben” létrejövő történés,22 úgy a szövegközöttiség az irodalom emlékezete. „A népköltészet mindig a nemzet családéletére emlékeztet vissza” - írta Erdélyi János 1842-ben. A népköltészetnek tulajdonította tehát a közösséget összetartani képes emlékezet szerepét, s e föltevésében az is benne rejlik, hogy a nemzeti családélet elfelejthető. Ebben az azonosságtudatban a nemzet mint nagy család „elbeszélt népiként” jelenik meg. Anélkül, hogy valaha is hallottunk volna a román kolindáról, a szarvas alakja tág emlékezetet mozgat a Kalevala növényekből varázsolt szarvasától az agancsai közt életfát, Napot, gyertyát hordozó állat jelképes alakján keresztül, de „csuda” jelzője olyan szövegközötti viszonyt is létrehozott, mely az időben visszafelé lépve a közösségi emlékezetben az eredetmondát, a regösének „csodatevő szarvasát”, zsoltárokat, Szent Gellért, Imre, László legendáját, de Arany János verseit, a bartóki műtől az időben előre pedig József Attila, Nagy László, Juhász Ferenc, Határ Győző verseit is egymás mellé rendeli.23 Ebben a 19 József Attila 1958. Egy Bartók-tanulmány vázlata. In: József Attila Összes Müvei. S. a. r. Szabolcsi Miklós. Budapest: Akadémiai, 277. 2U Tallián Tibor 1983. Cantata profana - az átmenet mítosza. Budapest: Magvető, 28-29. 21 Nyugat, Budapest, 1930. 23/1: 60-61. 22 Kristeva, Julia 1968. Problémes de la structuration du texte. Linguistique et littérature. In: La nouvelle Críticque, numéro spéciale. Novembre: 54-56, 62. Továbbá: Kristeva, Julia 1968. Le texte clos. Langages 12: 113. 23 A Cantata profana hatástörténete, e mű tudatának folytonossága, azt meghaladó összefüggése természetesen nem csupán az irodalomban lelhető föl. Szervátiusz Jenő 1965-ben faragta azonos névvel jelölt szobrát, Götz János 1967-ben, Lükő Gábor A Cantata profana témájának népi ábrázolása című tanulmánya 1966-ban jelent meg (Művészet 11.). Számosak 1989 utáni „alkalmazásai”: azonos címet visel Németh János 1994-ben készített kerámia 232