Jeney Éva - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): (Tév)eszmék bűvölete (Budapest, 2005)

Jeney Éva: A tiszta forrás utópiája

szövegközötti térben nép- és úgynevezett müköltészet elválaszthatatlanul fonódik össze egyrészt egymással, másrészt a zeneszerző alakjával, azaz azzal, amit az ő alakja, illetve zenéje különböző értelmező közösségek vagy egyének számára jelent(het). Kiss Jenő 1971-ben kiadott román kolindafordításait24 Bartók Béla emlékének ajánlja. Bartók születésének centenáriumára Szakolczay Lajos gyűjtött össze nem kevesebb, mint 109, valamiképp a zeneszerzőhöz kötődő alkotást, s adta ki A szarvassá válto­zott fiú címmel 1981-ben.25 Ünnepi kötet ez, az ünnepnek kijáró patetikus utószóval, mely „...nem akar többet és kevesebbet sem: megmutatni, hogy ez a hatalmas, példázatos életút miként lett a magyar művészetben s természetesen az irodalomban is jelkép, erkölcsi súlyával ma is jelen levő erő”.26 Erdélyi József fordítása tehát több szempontból figyelmet érdemel. A 20. század húszas-harmincas éveiben nevének fölbukkanása Bartóké és Kodályé mellett érthető és természetes volt.27 Erdélyit saját kéziratos céhkorsója. Marton László 1999-ben kapott megbízást Milleniumi emlékmű elkészítésére, melyet 2001 -re fejezett be, Kazinczy Gábor Cantata profanája (hidegtű, mezzotinta) ugyan­csak 2001-es; 1999-ben mutatták be a Budapesti Őszi Fesztiválon Magyar Éva Szarvasok háza című koreográfiáját, a Cantata adaptációját, adta elő a Közép-Európa Táncszínház a Szarvashajnall, 2001-ben vetítették Jankovics Marcell és Szörényi Levente Ének a csoda­­szarvasról című animációját, 2003-ban a 4. Kamera Hungárián kapott alkotói díjat Czigány Zoltán Bartók - Cantata Profana alkotása. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta újraelsajátítás a „nemzeti” azonosság újrafogalmazásának ideológiájával függ össze. Annak vizsgálata vi­szont, hogy miért nem kerül maga a zenemű gyakrabban műsorra, külön tanulmányt érde­melne. Úgy látszik, a saját összefüggéséből kiragadott és elszigetelődő „tiszta forrás” eszme­isége e müvek keletkezésének korszakában fontosabb az alapjául szolgáló műalkotásnál. 24 Szarvasokká vált púk. Román kotindák. Ford. Kiss Jenő. Vál„ szerk., bev„ jegyz. Fa­ragó József. Bukarest: Kriterion, 1971. 25 Lásd Szakolczay Lajos (szerk.) 1981. A szarvassá változott fiú. Magyar költők versei Bartók Béláról. Budapest. (Kiemelés - J. E.) 26 Szakolczay Lajos (szerk.) 1981. i. m. 317. A nyolcvanas évek eleji hangulat fölidézé­­se kedvéért tovább folytatnám az idézetet: „Bartók elvándorlása, szigorú etikai következe­tessége a protestálás változataira is példa. Nála különbül senki sem tudta, hogy mikor kell a ‘vastorkú fúvósok’ hangját szinte őrületig fokozni - és mikor kell hallgatni. [...] A magyar költészetben talán csak József Attila váltott ki hozzá hasonló hatást, s nem véletlen a párhu­zam sem: mindketten rendezni akarták közös dolgainkat, a Duna menti népek egymásrautalt­ságát és testvériségét hirdették. Egyetemességük legfőbb ismérve, hogy úgy érezték magu­kat otthon Közép-Európában, hogy közben világra nyitottságot hirdettek: nem elválasztói, hanem összekötői voltak földrészeknek, kultúráknak. [... ] A szarvassá változott fiú legendá­ja, a szabadságot szomjazok könyörtelen hite ott van, immár kitörölhetetlenül, a magyar lí­rában, szülessék bár a vers akár szomszédainknál: Kolozsvárt, Pozsonyban vagy Újvidé­ken.” 27 Gulyás Pál 1937. Út a Kalevalához. A Debreceni Ady-Társaság Kiadása. 233

Next