Jeney Éva - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): (Tév)eszmék bűvölete (Budapest, 2005)

Jeney Éva: A tiszta forrás utópiája

J. É.) Rögtön hozzá kell tennünk: az adott feladatot a harmincas évek kö­zepétől kezdődően elszenvedett sérelmek, vélt és valós félreállítások, sze­rep- és helyzetvesztés és -tévesztés hatására Erdélyi nem váltotta be. Bár úgy is fogalmazhatunk, egy szakmai közhelyünkhöz igazodva, hogy in­kább mások teljesítették ki helyette (például József Attila). Az adott fel­adatról, a parasztság képviseletéről és védelméről, a „népi hagyományok” és sajátosságok érvényesítéséről, a népi gondolatról egy másik hagyo­mány közhelye azt mondta volna: „kitermelte a kor”. Amint azt a vitát is, mely pontosan Az utolsó király sas (1928, Erdélyi József negyedik verskö­tete) kapcsán látott napvilágot a Nyugat hasábjain, s amellyel elkezdődött a nemzedék „népi-urbánus belvillongása”,37 az 1932-33-as népi-urbánus vita előzménye. Nagyjából erre az időre tehető a népi írói mozgalom első egységes föllépése is.38 E polémiában az Erdélyi költészete mögött „buz­gó ízlés-áramot” elemezve Ignotus az „aktuális konzervativizmust” utasít­ja el, a polgári európaiasság nézőpontjából ítél, a „magaskultúra” felől, s így éppen azt a „népiességet” nem tartja értéknek, amelyet Németh Lász­ló szerint Erdélyi költészete képvisel, s amely Németh szerint az általa nagyra becsült kodályi mércével mérhető.39 Ám alig két évtized telik el A szarvasokká vált fiúk megjelenésétől, s Erdélyi Józseftől már régi esz­metársai is elhatárolódnak: „Alulírottak kijelentjük, hogy Erdélyi József­nek azokat az írásműveit, melyekben sorozatosan beleköt író- és művész­­társaiba, gyakran a durva becsületsértés határát súrolva, felebaráti szere­tettel megbocsátjuk, és azokra többé nem válaszolunk. Magatartását pél­dának tekintjük, és sajnáljuk, hogy az utókor ítélőszéke előtt a mienkénél keményebb törvény alá kell esnie” - fogalmazták meg és írták alá az Esti Magyarság 1943. április 10-i számának 6. lapján Barsi Dénes, Boda Gá­bor, Féja Géza, Kádár Lajos, Kodolányi János, Muhoray Mihály, Németh László, Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter. Az Erdélyi József-kérdés ne­héz, tehát elhanyagolt, máig nem tisztázott, meg nem oldott feladványok sokasága. Az itt vázlatszerűen fölvillantott Erdélyi-torzó emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy a húszas-harmincas évek irodalmi életét valóban a „háromféle kultúra”40 jelenléte határozza meg: az újkonzervativizmus, an­37 Ignotus 1928. Népiség I—II. Századvég, 6-7: 332. 38Akár Ignotus, Borbándi Gyula is (lásd A népi mozgalom. Püski, 1983, 131.) a Bartha Miklós Társaság tevékenységéhez köti a mozgalom kezdetét. Szabó Miklós ettől eltérően 1930 nyarához, Erdélyi Józsefnek és Illyés Gyulának a Nyugatban megjelenő verseihez kap­csolja. (Bozóki András 1988. Ignotus Pál és kora. Egy ingerlékeny „urbánus”. Századvég, 6-7: 244-264. 39 Németh László 1928. Az utolsó királysas. Két nemzedék. Budapest. 40 Németh László 1934. Ember és szerep. Budapest. 236

Next