Jeney Éva - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): (Tév)eszmék bűvölete (Budapest, 2005)
Jeney Éva: A tiszta forrás utópiája
Az írás eszmevilága a „nemzeti érzés felébredéséhez”, azaz a nemzeti önazonosság megfogalmazásának igényéhez köti „általában minden népművészeti tanulmány” megindulását. Ezzel azt az elöföltevést is megvilágítja, mely szerint olyan jelenségről szól, mely egy nemzeti kultúra életében nem egyszeri, hanem többször is előfordulhat. A nemzeti érzés tudatosodása ebben a távlatban a közös eredet, ám főleg a nemzeti önazonosság megfogalmazásának igényét jelenti. Az önazonosság meg- vagy újrafogalmazásának alapja a tudatosság, lényegi összetevője pedig az elkülönülés tudata. Az újrafogalmazás igénye a történelmi-társadalmi válságok természetes velejárója. Mikor az irodalom „...szándékosan keresi a népköltészettel való érintkezést: ott kezdődik a népiesség” - írja 1 lorváth János.44 A két hivatkozás közös nevezője a tudatos odafordulás mozzanatának hangsúlyozása, valamint egy jelentős párhuzam lehet: előbbi a nemzeti, utóbbi az irodalmi önazonosság, de mindkettő a „nyelvében él a nemzet” romantikus eszméje felől közelít a „nép” előtagba sűríthető ideológiai kérdéskörhöz. A két idézet egymás mellé rendelését talán a természetesség mozzanata is indokolhatja. A nyelv - legalábbis a fönt jelzett eszmekor értelmében - természeti jelenség. Bartók a népzenét „szervessége”, a szerves növekedés eszméje miatt nevezte ugyancsak természeti jelenségnek, s a szervesülés alaptörvényét lelte meg a pentatóniában.45 A Solymosi Eszter vére című vers és Bartók sorai két kinagyított mozzanat. A kettő között rendkívül színes a szellemi-társadalmi paletta, a „nehéz idők” még bő fél évszázados távlatból is nehezen értékelhetők. Az 1937-es évet emelve ki a két világháború közötti korszakból, s ugyan esetleges, de az irodalmár számára kézenfekvő eseményeinek sorát tovább bővítve válik még nyilvánvalóbbá a sokféleség. Ebben az évben forgatták Vajda László rendező filmjét, A kölcsönkért kastélyt, melyben polgári és vidéki dzsentri értékrend ugyanazon súllyal van jelen; de ebben az évben jelennek meg Babits Mihály Balázsolás, József Attila Talán eltűnök hirtelen, Szerb Antal Utas és holdvilág, Kovács Imre Néma forradalom, Féja Géza Viharsarok, Illyés Gyula A kacsalábon forgó vár, Pap Károly Azarel, Irgalom, Weöres Sándor A tündér, Rejtő Jenő Menni vagy meghalni című müvei is, s ebben az évben működnek együtt a népi írók (Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Sárközi György, Veres Péter), a 44 Horváth János 1956. A nemzeti klasszicizmusunk irodalmi ízlése. In: Tanulmányok. Budapest, 10. 45 Bartók Béla 1989 [1921]. A népzene szerepe korunk művészetének fejlődésében. Bartók Béla írásai. 1. Budapest: Zeneműkiadó. 238