József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. Versek (Budapest, 1980)
„A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy József Attila vádlottat, mint a St. [Sajtótörvény] 33. §. 1. bekezdése szerinti szerzőt tekinti bűnösnek kimondva.” A közvádló nyomban súlyosbításért fellebbezett József Attila terhére, továbbá mindhárom vádlottat bűnösnek mondta szeméremsértésben. József Attila és ügyvédje szintén fellebbezett. 1932. szeptember 27-én került sor az újabb — immár kúriai — fellebbviteli főtárgyalásra. Ezen a vádlottak nem vettek részt, csupán Melléky Kornél, a költő ügyvédje. Az Osvald István kúriai másodelnök vezette tárgyalás a következő ítéletet hozta: „A m. kir. Kúria a semmisségi panaszokat [tehát a közvádlóét is — T. J.] elutasítja, azonban József Attila vádlott büntetésének végrehajtását a Bn. [Büntetőnovella] 1. és 3. §-a értelmében három évi tartamra felfüggeszti.” Az ügy tehát — úgy tűnhet — József Attila számára megnyugtatóan végződött. Nem került fogházba, nem kellett megfizetnie a per költségeit, „csupán” a könyvét kobozták el. A költő ellen azonban ebben az időben már elkezdődött egy újabb per, Sallai Imre és Fürst Sándor megmentéséért írott röpiratáért. Ez a per is felfüggesztett ítélettel végződhetett volna az elhúzódó tárgyalások után, de nem így történt. Az 1935. február 13-i jogerős kúriai ítélet szerint József Attila „. . .а В. XI. 6418/1931. számú ítélettel izgatás vétsége miatt nyolc napi fogházra — bár a büntetés felfüggesztése mellett — 10 éven belül az ezen ügyben kelt ítélet meghozatala előtt jogerősen már elítéltetett, ez a körülmény pedig Bn. 2. § 2. pontja értelmében a büntetés felfüggesztését kizáró ok.” (Párttörténeti Intézet Arch. 614. fond 1/1932—8592—78.) 16