József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. Versek (Budapest, 1980)

verscsíráját. Az „átdolgozás” ezeknél olyan nagyfokú, hogy mindkét esetben új költemény született. Nem véletlen, hogy József Attila az Akácokhoz és a Favágó átdolgozott, új tartalmat felvevő változataival ad hírt készülő kötetéről. Az Akácokhoz! [így!] a népies költő hitvallásaként, „ars politica”-ként jelent meg az Előőrsben 1929. november 23-án. Maga a költő közvet­lenül ezután lett Bajcsy-Zsilinszky Endre hetilapjának belső munkatársa. Féja Géza 1930 januárjában — a Nincsen apám se anyámról szólva — kijelentette, hogy az ifjú költő „. . . még csak néhány versében él, de nagyon biztosak ezek a versek”. Az Akácokhoz! című költe­ményt idesorolta. Még augusztus 30-án is úgy vélte, hogy „... van két feltétlenül tehetséges fiatal költőnk (József Attila és Simon Andor), akik igazán nem osztálypoéták”. Elképzelhető a kritikus felháborodása, amikor nem egészen négy hónap múlva József Attila is „osztálypoétaként” jelentkezett, s mindjárt az általa külön is megdicsért költemény átdolgozásával! (A népi hitvallás kommunista programverssé alakult, bár a költő nem talált olyan tökéletes művészi megoldást, mint a Favágó vagy a Nyár esetében.) József Attila — írja hírhedt bírálatában — azon költők közé tartozik, akik ,,.. .fölfedezték a sokarcú verset, azaz megversel­nek egy dolgot 3—4 féle hangnemben, készítenek róla marxista, nacionalista, kisagrár és egy semleges szólamú verset. A változatok azután bekerülnek a mellényzseb­be, s hogy melyik kerül elő legelőször, az attól függ, hogy mit parancsol a konjunktúra.” (Kései siratójában — Kortárs, 1975. 5. sz. 804. — Féja Géza magyarázatot keres a támadásra és Bajcsy-Zsilinszky Endre aggályait idézi — nem túl meggyőzően. „A fő ok azonban — írja — keserűségünk volt, amiért József Attila ennyire elszakadt.” Ezzel a kijelentéssel egyetérthetünk.) 27

Next