József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. Versek (Budapest, 1980)
Más szempontok motiválhatták Fenyő László Nyugatban közölt bírálatát (1931. június 16.). A rivális pályatárs iránti féltékenység itt éppúgy szerepet játszhatott, mint a költő, Babits Mihály ellen írt pamfletjére való „méltó” válasz. Jellemző, hogy — kissé a Babits verseit átíró József Attila módszerét követve — az Anyám című vers egyik soráról — „törékeny termetét a tőke / megtörte” — kijelenti, hogy a marxi értelemben pontos „... tőke helyett kevésbé fogalmi szó közvetlenebbül hatott volna”. Ugyancsak a „tárgyi kritikai tanulmány”-nyal szembeni állásfoglalás sugallhatta a következő sorokat: „Ady emlékezete című, nyilván kamaszkori versében (leggyengébb a kötetben) a versértő és kritikus József Attilával is megismerkedünk. Aki még nem tudná, e versből adatik tudtára, hogy Ady »verse törvény« és e versek ritmusa — édes!” A mai olvasó könnyebben elfogadhatja Fenyő Lászlónak a Dörmögő elleni kifogásait; a Medvetáncban maga József Attila is visszatért néhány helyen az első változathoz. Nagyon érdekes Dsida Jenő bírálata az Erdélyi Helikonban (1931. május). „Az utolsó évek magyar verstermésében — írja — alig emlékszem vissza könyvre, mely ennyire lekötött volna: érdeklődő, mondhatnám lelkes tetszésemet és egyszersmind heves ellenkezésemet ilyen mértékben hívta volna ki.” Telitalálatnak tűnik az a megfigyelése, hogy József Attila a „proletárságot paraszt-nyelven beszélteti” — azaz a kolozsvári költő is észreveszi az átírt versek jellegzetességeit. Dsida Jenő szereti József Attila új verseit, programjával is rokonszenvez, de nem mindig ért egyet a költői megjelenítéssel. A baloldali kritika a „platformtervezet” kivételével jóindulatú. A Népszava recenzense, Jenő József szerint 28