József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. Versek (Budapest, 1980)
Korai volt az aggodalom. Az Akácokhoz, a Szocialisták, a Tömeg és a többi „veszélyes” vers csak a felszabadulás után jelenhetett meg. 1945-ben a kolozsvári Munkás Athenaeum kiadta változatlan tartalommal az elkobzott kötetet, Budapesten a Cserépfalvi Könyvkiadónál pedig ugyanekkor megjelentek József Attila Forradalmi versei. József Attila összes versei között immár harmincötödik éve megtaláljuk a Döntsd a tőkét, ne siránkozz költeményeit. A Döntsd a tőkét kötet hasonmás kiadását az olvasó elé téve összegezhetjük az eredeti versesfüzet jelentőségét: a 30-as évek elején magasra csapó forradalmi hullám, forradalmi remény egyik legszebb emléke és tanúja (olyan könyvekkel együtt, mint Illyés Gyula müve, a Hősökről beszélek). József Attila pályáján pedig a személyiség kiteljesedését, a költői eszközök gazdagodását jelzi, jelentős állomás, az érett költészet nyitánya, egyszersmind a fiatalkori költészet zárása. Akkor fog majd igazi, nagy mélységekbe alászállani s felszárnyalni igazi magasságokba, amikor a forradalom reménye alábbhagy, és keményen-keservesen számot kell vetnie a keserű helyzettel: s feldereng tompán a Külvárosi éj. 31