József Attila: József Attila válogatott levelezése - Új magyar múzeum, Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. (Budapest, 1976)
Levelek
158 JÓZSEF ATTILA - VÁGÓ MÁRTÁNAK Pest, 1928. okt. 12. Gyermek, 8-i esti, tehát 8-i leveled 8 (nyolc) oldal, megjött. Ám ha figyelmesen megvizsgálod jelen papirost, úgy észreveszed, hogy a tiedből való. Ti. a nyolc oldal közül három üres, így kettőt visszaküldők, minden jóval teletömvén. Mindenekelőtt míg el nem felejtem, mint ez ideig, Lucie kérésére megtudakolom tőled, hogy mit fizetsz penziódért és általában mibe kerül havonként ott az élet. A pénzküldésre vonatkozóan már kifejtettem nézeteimet. Hogy apáék nem törődnek velem ? Hát hogy gondolod ezt ? Miképpen törődhetnének ? Először is mindegyikőjüknek megvan a maga baja és munkája, másodszor pedig, ha önerőmből nem is tudnék magamon segíteni, akkor sem panaszkodnék nekik. Ha pedig mindehhez még hozzáfűzöm, hogy nagyon kedvesen és komolyan rám erőszakoltak egy fekete ruhát, télire valót, akkor azt kell mondanom, hogy saját intencióim ellenére törődnek velem. A „hajnalnyelvem a világra öltöm” vers azt hiszem rossz, túl hangos hozzám, nincs benne semmi fojtott zene, nem vagyok benne én, azt hiszem, ahogy visszaemlékszem rá, mert nékem egyik sincs meg a küldöttek közül, az anakreoniak kivételével. Megnyugvással veszem tudomásul, hogy mindent sikerült rendbehozni, ámbár a részletekről nincsen tudomásom. Ne haragudj kicsikém, hogy ilyen szárazon írok, de meglehetősen hülye vagyok jelen pillanatban, úgyhogy a legokosabb, ha így teszek. Vagy ha ilyképpen vagyok, amikor nem tudom mi okból, minden tagom külön-külön is hülye és passzív? ne írjak? Én azt hiszem, ez az írás is jobban esik néked, mintha semmit sem írnék. Különben valami szörnyű tompaság von be tetőtől talpig, négy órája állandóan csak leveledet olvasom, szinte ösztönösen, hogy mégiscsak végezzek valamilyen lehetséges életfunkciót és úgy látszik, hogy számomra most csak leveled olvasása az egyetlen lehetséges életfunkció. Délután fél három van, de azt hiszem, 224