Kálmán C. György: Az irodalom mint beszédaktus. Fejezet az irodalomelmélet történetéből - Opus - irodalomelméleti tanulmányok 12. (Budapest, 1990)

ш irodoiomeimeieCi Tanulmányok -12. KÁLMÁN C. GYÖRGY AZ IRODALOM MINT BESZÉDAKTUS FEJEZET AZ IRODALOMELMÉLET TÖRTÉNETÉBŐL A könyv első ízben tárgyalja az irodalomelmélet történe­tének egy újabb epizódját. A hetvenes évek óta egyre több irodalomelméleti szakmunka utal a nyelvtudomány és a (nyelv)filozófia keretei között kialakult beszédaktu­sok elméletére. A szerző arra vállalkozik, hogy fényt derítsen ezen elmélet és az irodalomtudomány kapcsola­tára, hogy megvizsgálja annak tudománytörténeti funk­cióját és távolabbi elméleti következményeit. A szakirodalom mindmáig adós e tudománytörténeti esemény tárgyszerű és kritikus leírásával — e könyv erre tesz kísérletet. Kronologikus áttekintés helyett a problé­mákra helyezi a hangsúlyt, egyúttal olyan kérdéseket érint, amelyek jócskán túlmutatnak a tudománytörténeti szempontú összefoglaláson. Röviden ismerteti az alap­műveket, majd kitér a témát érintő legjellemzőbb vitákra (mimézis és illokúció, fiktivitás és beszédaktusok, az egész szöveg mint beszédaktus stb.). Foglalkozik az el­mélet felhasználásának területeivel is: a műelemzésben alkalmazott beszédaktus-elméleti megfontolásokkal, an­nak a kritika elméletére vonatkoztatott tételeivel, a mű­fajelmélet és a beszédaktusok kapcsolatát vizsgáló kuta­tásokkal, a grice-i elméletet a műelemzésben és -értelme­zésben kamatoztató munkákkal. Végül a jelentéselméleti konzekvenciák levonásaként az irodalmi jelentés négy felfogását mutatja be. AKADÉMIAI KIADÓ • BUDAPEST

Next