Kálmán C. György: Az irodalom mint beszédaktus. Fejezet az irodalomelmélet történetéből - Opus - irodalomelméleti tanulmányok 12. (Budapest, 1990)
ш irodoiomeimeieCi Tanulmányok -12. KÁLMÁN C. GYÖRGY AZ IRODALOM MINT BESZÉDAKTUS FEJEZET AZ IRODALOMELMÉLET TÖRTÉNETÉBŐL A könyv első ízben tárgyalja az irodalomelmélet történetének egy újabb epizódját. A hetvenes évek óta egyre több irodalomelméleti szakmunka utal a nyelvtudomány és a (nyelv)filozófia keretei között kialakult beszédaktusok elméletére. A szerző arra vállalkozik, hogy fényt derítsen ezen elmélet és az irodalomtudomány kapcsolatára, hogy megvizsgálja annak tudománytörténeti funkcióját és távolabbi elméleti következményeit. A szakirodalom mindmáig adós e tudománytörténeti esemény tárgyszerű és kritikus leírásával — e könyv erre tesz kísérletet. Kronologikus áttekintés helyett a problémákra helyezi a hangsúlyt, egyúttal olyan kérdéseket érint, amelyek jócskán túlmutatnak a tudománytörténeti szempontú összefoglaláson. Röviden ismerteti az alapműveket, majd kitér a témát érintő legjellemzőbb vitákra (mimézis és illokúció, fiktivitás és beszédaktusok, az egész szöveg mint beszédaktus stb.). Foglalkozik az elmélet felhasználásának területeivel is: a műelemzésben alkalmazott beszédaktus-elméleti megfontolásokkal, annak a kritika elméletére vonatkoztatott tételeivel, a műfajelmélet és a beszédaktusok kapcsolatát vizsgáló kutatásokkal, a grice-i elméletet a műelemzésben és -értelmezésben kamatoztató munkákkal. Végül a jelentéselméleti konzekvenciák levonásaként az irodalmi jelentés négy felfogását mutatja be. AKADÉMIAI KIADÓ • BUDAPEST