Kardos László (szerk.): Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják… Népi kollégiumok, 1939-1949 (Budapest, 1977)

III. A népi kollégiumi mozgalom válsága és a NÉKOSZ megszüntetése, 1948-1949

Addigra azonban már kialakult a kollégiumi mozgalom fokozatos felszámolásának terve, és ezt megállítani nem tudta a mi akciónk. Túlzott taktikázásból, „manőverező” gondolkodásból született, és szerencsétlen eredménnyel záródó vállalkozás volt ez az egész Györffy-kollégiumi Kommunista Bizottság-akció, mindazonáltal nem áll, hogy a kollégiumi mozgalom bukását - merőben — ez idézte elő. Alapvető történelmi okok, a magyar népi demokrácia jellegének átalakulása, a sztálini szisztéma teljes átvevése vezetett oda, hogy a kollégiumi mozgalom, ez a sajátosan magyar és demokratikus intézmény, lehetetlenné vált az új körülmények között. Mélységes elkeseredéssel fogadtam az egész változást, ez volt az egyik legnagyobb csalódásom a népi demokrácia történetében. Megdöbbentett az a rengeteg politikai csalárdsággal kevert módszer, amellyel a kollégiumi mozgalmat kiiktatták a magyar közéletből. Ekkor rendült meg először a bizalmam Révaiban, a párt több vezetőjében, úgy láttam, hogy ha bizonyos érdekek úgy kívánják, a legsajátosabban magyar jellegű és legígéretesebb vállalkozásokat is hajlandók felszámolni, csakhogy ezzel bebizonyítsák: nem térnek el egy jottányit sem bizonyos előírt modellektől. [ ... ] NDGY Magnós interjúk, 1971 Kovács Alajos: Hogy őszinte legyek, nem tudom, másban mit váltott ki, mert nyíl színen nem nagyon lehetett, nem nagyon merte senki bírálni. De meghökkentünk valahogy úgy fogalmaznám meg József Attilára gondolva: nem is tudtuk, hogy miéri bántanak minket. Egyrészt értetlenül álltunk az egész előtt, nem értette az ember. Az az igazság is hozzátartozik ehhez, hogy az értetlenség után az embernek szinte mazochista, önkínzó gyötrelmet okozott, hol is hibáztuk el, mit csináltunk rosszul? Egyszerűen nem értettük, és sokszor — ma már mosolygok ezeken a dolgokon — azt mondtam magamban: biztos azért nem értem az egészet, mert én nem vagyok igazi proletár, mert paraszt­származású vagyok. Ilyen gügyeségig is eljutott az ember az önmarcangolásban, mert azért csak komolyan vette az ügyet. Én például személy szerint ellenállni nem gondoltam, úgy véltem, ezt a párt mondja, biztos, igaz is lehet. Az igazság megvallása kedvéért részdolgokban kételkedtem, de általában a kritika jogosságában nem. [ ... ] Még a gondolatától is irtózott akkor az ember, hogy a párt irányvonalával szemben álljon. De mégsem értettem az egészet, mert mindent olyan jól akartunk, mindent lobogva csinál­tunk. [ . .. ] NDGY Magnós interjúk, 1971 Hajdú Tibor: [ . . . ] A pártbírálatot értetlenséggel fogadtuk. Hogy egy vicces dolgot mondjak, én ebben az időben, amikor ez a dolog történt, vidéken voltam egyhónapos pártmunkán mint népnevelő, falusi agitátormozgalmat szerveztem Szatmár megye egyes járásaiban. Szóval éppen az volt meglepő számomra, hogy ugye én is pártmunkára voltam kiküldve, mégpedig a NÉKOSZ és a pártközpont által közösen szervezett akció keretében, tehát addig nem volt tudomásom arról, hogy a NÉKOSZ a politikai aktivitás hiányában szenvedne, vagy a párttal rossz lenne a kapcsolata, bizonyos nézeteltérésektől eltekintve. Nagy csodálkozással olvastam a határozatot az újságban, gyorsan bementem a mátészalkai népi kollégiumba, és megkérdeztem ott a gyerekeket, hogy mit tudnak erről, vagy mi ez, 345

Next