Kardos László (szerk.): Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják… Népi kollégiumok, 1939-1949 (Budapest, 1977)
IV. A népi kollégiumi mozgalom történeti értékeléséhez, 1949-1976
pedagógiájának demokratizálásához, a nevelésügy haladó erőinek tömörítéséhez. A magyar nevelésügy történetében a népi kollégiumok pedagógiai gyakorlata - forradalmian új jelenség volt, s egybehangzóit a szocialista nevelés legjobb tapasztalataival a Szovjetunióban, mindenekelőtt Makarenko életművével. A kis közösségek önkormányzatra épülő belső világa, önigazgatásának demokratikus rendje, a kollégiumi nevelés összekapcsolása az aktív társadalmi-politikai tevékenységgel, a társas bírálatnak akkor még újszerű és őszintén folyó gyakorlata és hitele, a felszabadult, friss vitakészség, az egyéni kezdeményezésnek és öntevékenységnek tág teret nyitó pedagógiai módszerek, a kollégiumi belső rendszeres oktatás szocialista iránya és sok egyéb tényező együttesen a népi kollégiumokat egyrészt elkülönítette a korabeli iskolai és nevelési rendszertől, másrészt ezek megreformálását is siettette. A népi kollégiumok fontos részét képezték a korabeli haladó ifjúsági mozgalmaknak. Egészükben maguk is ifjúsági mozgalmat alkottak, tagjaik révén pedig a haladó ifjúsági szervezetek vezetésében és munkájában is részt vettek. [ .. . ] Két évtizednél több telt el azóta. Azok a sajátos történeti körülmények, amelyek a népi kollégiumi mozgalmat megszülték, nem teremthetők újjá. A történelem új utakon jár. A régi típusú népi kollégiumi mozgalomra ma bizonyára nincs szükség. De a szocialista nevelés és a kommunista ifjúságpolitika hatékony formáinak kialakítása ma sem nélkülözheti a NÉKOSZ haladó hagyományainak felhasználását, a politikaiakat sem, a pedagógiákat sem. [ ... ] Népszabadság, 1971. július 18. b) Kádár János levele a József Attila Népi Kollégium megalakulásának 25. évfordulójára szervezett találkozó résztvevőihez 1971. szeptember 9. Tisztelt Elvtársak! Barátaim! A budapesti József Attila Népi Kollégium megalakulásának 25. évfordulójára szervezett találkozó kezdeményezői mint akkori, úgynevezett „patronálót”, meghívtak az ünnepségre. A meghívást őszintén köszönöm, de más irányú elfoglaltságom miatt, sajnálatomra, nem tudok élni vele. Ezúton küldöm szívből jövő üdvözletem a kollégium egykori vezetőinek, tanárainak, nevelőinek, a volt kollégistáknak, a találkozó minden résztvevőjének. A budapesti József Attila Népi Kollégium megalakulása része volt azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a hatalomra jutott dolgozó nép tett az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megtörésére, a munkás- és parasztfiatalok tanulási, művelődési lehetőségeinek biztosítására. A kollégium megalakítása fontos politikai tett volt, mert tömörítette azokat a munkás- és parasztfiatalokat, akikre a népi hatalom támaszkodni kívánt. Ma, negyedszázad távlatából jóleső érzéssel elmondható, hogy azok a célok, amelyekért a József Attila Népi Kollégium vezetői, oktatói, az ott nevelkedett munkás- és parasztfiatalok is becsülettel küzdöttek, teljesültek: szabad, szocialista hazában él népünk, s ebben a történelmi átalakulásban az Önök munkája is sikereket érlelt. Az akkori kollégisták ma meglett emberek, a társadalmi élet különböző területein végzik munkájukat. Életüknek, tevékenységüknek ma is lelkesítő céljai vannak: a 382