Kárpáti Andrea: A kamaszok vizuális nyelve (Budapest, 2005)
4. A kamasz mint vizuális tehetség
„Legszívesebben katonáztam, de szerettem leporellós könyvekkel játszani, és persze olvasni is. Szép mesekönyveink voltak. Különösen a stancolt, kinyitva rétegzett jelenetté, mesedobozzá összeálló könyveket szerettem, mint például Rónai Emy János vitéz-illusztrációit vagy Friedrich Gábor Benedek Elek meséihez készített rajzait, képeit. A két háború közötti ifjúsági regények illusztrátora volt Sebők Imre, aki később diafilmekhez is festett jeleneteket. A másik kedvencem egy francia képregény újság (a Vaillant) volt. És persze nem volt videó, de voltak diafilmek, kifestős füzetek." (Barabás Mártonnal készült interjú részlete, 1999) A juveníliakutatások szintén igazolják: a nagy mesterek közül sokan már gyerekkorukban sem csak naiv „gyermekművészeti alkotásokat" vetettek papírra. Picasso iskolai füzeteinek margójára szívesen firkált képeslapokban látott, egyszerre giccses és ijesztő nőalakokat - pl. egy fésülködő meztelen hölgy figuráját, akire a tükörből egy koponya néz vissza. Mikor apját követve elhagyta a kellemes klímájú Malagát és az esős, szeles Corunnába költözött, rokonainak képes naplóban számolt be megpróbáltatásairól. Az illusztrációk híven követik az olcsó spanyol újságokban található képregények stílusát. A bikaviadal-plakátok hősei is rendre megjelennek az unalmasabb tantárgyak füzetlapjain, hogy később a felnőtt művész motívumvilágában már kimunkált formában lássuk viszont őket. Paul Klee négyéves korában kezd képregényeket másolni. Szívesen kopírozza a mesekönyveinek figuráit is, kedvencei Max és Móric, Rudolf Töpfler halhatatlan gyermekhősei. A rajztanárok évtizedek óta vitatkoznak azon, vajon megengedhető-e a népszerű képecskék másolása, nem káros-e a „Mikiegér-kultúra". A művészéletrajzokból kiderül, hogy a vizuális tehetségnek semmi sem árt, sőt, nincs olyan képanyag, amelyből ne szűrne ki valami érdekeset és hasznosat. Az is nyilvánvaló, hogy ha eltiltották volna őket kedvenc elfoglaltságuktól, titokban folytatták volna a másolást. A képcsinálás öröméhez az olcsó, de hatásos megoldásokkal való játék is hozzátartozik. A vizsgálatunkban szereplő művészek szerencsések abból a szempontból, hogy gyermekkorukban senki sem akarta ókét erőszakosan „rajzolni tanítani". Érdeklődésüket jó néven vették, technikai segítséget sokat kaptak, erőteljes irányításból legfeljebb a kevés iskolai rajzórán jutott. Picasso ifjúkori életművének kutatói mind hangsúlyozzák, mi-141. ábra. Bak Imre: Gipszfej másolata. Ceruza, papír, 1956, magántulajdon 142. ábra. Sinkó István: Egy József Attila vers illusztrációja. Akvarell, papír, 1964, magántulajdon 163