Kecskés András: A magyar vers hangzásszerkezete - Opus - irodalomelméleti tanulmányok 8. (Budapest, 1984)
» Irodalomelméleti Tanulmányok 8. A MAGYAR VERS HANGZÄSSZERKEZETE Az irodalmi közvélemény elsősorban a metrikát, a kötött versmértékek leírását és használati szabályrendszerét tekinti verstannak. E könyv szerzője azonban tudatosan más irányt követ. Azokat a nyelvi feltételeket, okokat és előzményeket vizsgálja, amelyekből a magyar nyelvű verses szövegforma valaha létrejött, és azóta is esetenként újra meg újra létrejön. Nem az elvont mértékekkel és történeti versrendszerekkel foglalkozik, hanem a Négyesy által „verselő eljárásoknak” nevezett ritmuselvekkel, közülük is legrészletesebben a magyar ütemhangsúlyos mértékrendszer kifejlődését alapvetően meghatározó szólamnyomatékos ritmuselvvel. Jelentős szerepet szán ugyanakkor a hangtani jelenségekkel kapcsolatos verstörténeti és versesztétikai összefüggéseknek. A könyv egy kibontakozóban levő kutatói pálya eddig elért eredményeinek bemutatása. Az elméleti és rendszertani alapozás, az egységes fogalomértelmezés igénye mellett elsősorban az alkalmazott különféle (grafikus, statisztikai, műszeres, illetve számitógépes) módszerek változatossága jellemzi. AKADÉMIAI KIADÓ • BUDAPEST