Kecskés András: A magyar vers hangzásszerkezete - Opus - irodalomelméleti tanulmányok 8. (Budapest, 1984)

» Irodalomelméleti Tanulmányok 8. A MAGYAR VERS HANGZÄSSZERKEZETE Az irodalmi közvélemény elsősorban a metrikát, a kötött versmértékek leírását és használati szabályrendszerét tekinti verstannak. E könyv szerzője azonban tudatosan más irányt követ. Azokat a nyelvi feltételeket, okokat és előzményeket vizsgálja, amelyekből a magyar nyelvű verses szövegforma valaha létrejött, és azóta is esetenként újra meg újra létrejön. Nem az elvont mértékekkel és történeti versrendszerekkel foglalkozik, hanem a Négyesy által „verselő eljárásoknak” nevezett ritmuselvekkel, közülük is legrészletesebben a magyar ütemhangsúlyos mértékrendszer kifejlődését alap­vetően meghatározó szólamnyomatékos ritmuselvvel. Jelentős szerepet szán ugyanakkor a hangtani jelenségekkel kapcsola­tos verstörténeti és versesztétikai összefüggéseknek. A könyv egy kibontakozóban levő kutatói pálya eddig elért eredményeinek bemutatása. Az elméleti és rendszertani alapozás, az egységes fogalomértelmezés igénye mellett első­sorban az alkalmazott különféle (grafikus, statisztikai, műszeres, illetve számitógépes) módszerek változatossága jellemzi. AKADÉMIAI KIADÓ • BUDAPEST

Next