Kemény G. Gábor (szerk.): Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből 3. - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 1/3. (Budapest, 1961)
Lengyel Béla: A magyar írók és a szovjet irodalom az ellenforradalmi korszakban (1919-1944)
Egy elfelejtett hús alagútból kivont még zúgva a páncélvonat, üregeiben tömített fények — az én tékozott sok szép erőm. A szimbólum nem egyértelmű: a társadalmi motívummal a szerelem utáni vágyakozás motívuma keveredik. A két motívum sajátos vegyülésével találkozunk. A mennyei páncélvonatbaan is. Mert küzdeni kell a halálban is: a fáradt élet nem bír minden harcokat — mikor még friss eleven voltam, mert nem akkor zúdultál szívemből, jobbharcú, mennyei páncélvonat! Ugyanez a szimbólum tér vissza Bódult torony c. versében, mely egyértelműen a csatázó költő harci kiáltása. Bődülj torony, rohanj hát ! Fusd ki magad kedvedre ! Szépekkel, nagyokért — hiszen úgy is visszajössz. Nyilvánvaló, hogy a szovjet irodalom megismerésétől nem függetlenül alakult ki és fogalmazódott meg József Attila kritikáiban és esztétikai tanulmányaiban egy igazi forradalmi költészet és költői magatartás követelése, amely az egyértelmű, közérthető, nyílt forradalmi kiállás mellett magában foglalja a harcot a szocialista irodalmat elsekélyesítő, szólamszerű irodalmi megnyilvánulások és vulgarizáló nézetek s az ezzel a jelenséggel összefüggő formai igénytelenség ellen. Ezt látjuk elsősorban a Sarló és Kalapács irodalmi plattformtervezetéről készített bírálatában 105; erről tanúskodik polémikus megjegyzése Kirpotyinnak arról a vulgarizáló nézetéről, hogy a lélekelemző, cselekmény nélküli színház a polgári érzületből folyik.106 105 Összes Művei III. k. 209—219., 445. 106 Uo. 272.