Kemény G. Gábor (szerk.): Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből 3. - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 1/3. (Budapest, 1961)
Kámán Erzsébet: Solohov és a szovjet irodalom az 1930-as évek magyar irodalmi kritikájában
mény, hogy rajta magyar írók is részt vettek, és a sajtóban közölték beszámolóikat Szovjetunió-beli utazásukról.69 Az írókongresszusról szóló széleskörű viták fő kérdése a szocialista realizmus, a szovjet irodalom sikerei s azoknak a kimagasló szovjet íróknak az eredményei voltak, akik művészi megnyilatkozásaikban az új irányzat elveit testesítették meg. A 30-as évek magyar irodalmi irányzatainak értékelésében nagy jelentősége volt Révai József Marxizmus és népiesség c. munkájának és más marxista kritikusok írásainak. Az egész kommunista sajtó arra törekedett, hogy a demokratikus írók erőit egybekovácsolja és segítsen abban, hogy túljussanak a „népiesurbánus” ellentéten, amely széjjelszórta a demokratikus tábor erőit. Nagy jelentőségű volt József Attila fellépése, aki azt hirdette, hogy a népi írók szövetségese, amikor azok szociális és demokratikus célokért harcolnak.70 Igen érdekes és jellemző, hogy éppen a 30-as évek derekán az elméleti kérdések iránt megnyilvánuló nagy figyelem légkörében írja József Attila híres verseit a tudományos szocializmusról (Alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak. Eszmélet). A kommunista lapok és folyóiratok az irodalomról szóló marxista tanítások nyílt fórumai lettek. Ezeken a fórumokon a magyar marxisták vitába szálltak a reakciós írókkal és kritikusokkal, azzal a törekvéssel, hogy elszakítsák az irodalmat a társadalmi élet problémáitól. A kommunisták hirdették, hogy az irodalom a társadalmi tudat egyik specifikus formája. Felléptek a „művészet a művészetért” idealista eszméje ellen. A legjobb klasszikus magyar művek és a szovjet írások tanúságára hivatkozva küzdöttek a népi irodalomért, a néptömegek iránti úri megvetés, az anarchista polgári individualizmus ellen. „Lehet-e a kultúra nevet adni annak a szellemi tevékenységnek, amely egy szűk osztály keretén belül annak gazdagítására, az ő érdekeinek megfelelően működik, mialatt ember milliók állati sorban vegetálnak? Szabad-e minden mást elvetve, csakis a szépről álmodozni, amíg az emberiség megszámlálhatatlan tömegeinek nincs mit enniök? Nem. A tévútra siklott kultúra szétbomlik, szétesik, mert megtagadta önmaga lényegét, a valóságot és a szabadságot. Vissza a valósághoz és ezen az úton a szabadsághoz . . . Tiszta irodalom, osztályonkívüli, osztá- 69 Illyés Gyula: Oroszország. Úti jegyzetek. Bp. 1934. Nagy Lajos: Tízezer kilométer Szovjetoroszország földjén. Szabadság, 1934. okt. 6. (40. sz.) — 1935. máj. 19. (17. sz.) 70 József Attila: Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? Szép Szó, 1937. szept. 172—173.