Kemény Gábor: Krúdy képalkotása - Nyelvtudományi értekezések 86. (Budapest, 1974)
III. Komplex képek
81 mint egyetlen jól megválasztott mellékmondat, amely által a kép egyszerre tágul kifelé és befelé: „Az ember az arc mellé képzeli a rokka nyelét, az ékköves gyűrűkkel díszített kézbe az orsót és az asszony élete köré a len hosszú szálát, mint a pókfonalat, amelyen át elszáll a messziségbe a belső tüzek füstje” (tJ. 17). Talán a kései Krúdy-novellákban vannak a legszebb — egyszerű, dísztelen és mégis elementárisán dimenziótágító — hasonlatok. Egy jellegzetes példa: „kedves dolog a marhahús karéján ama keskeny faggyúréteg, amely úgy csillog, mint a hold udvara” (ÉÁ. 246). Az öreg Krúdy hasonlatai egyetlen mondatba sűrítik a vendéglői főtt marhahús kívánatosságát a kozmosz derengésével, hidat vernek a kisszerűén emberi és a fenségesen embertelen közé. A hasonlatok továbbfejlesztése-kibontása, a hasonló dimenziótágító funkciója nem egyedi sajátsága Krúdy prózájának. Közelebbi vagy távolabbi párhuzamként Tóth Árpád összetett, fürtös hasonlataira, bonyolult hasonlatépítményeire, egyes Babits-hasonlatok életképszerű önállósulására, József Attila „verstágító” eljárásaira vagy Radnótinak a hasonlót kiterebélyesítő és a hasonlatot „továbbgondoló” megoldásaira utalhatunk (vö.: Kardos 110 — 2; Németh 332; Török 1968. 172; Nemes 46). Bizonyára nem véletlen, s nem is éppen tanulság nélküli, hogy valamennyi analógiánk a magyar líra köréből való. Többször is hivatkoztunk már Krúdy prózastílusának, írói attitűdjének lírai jellegére; összegezve az elmondottakat aligha kerülhetjük meg a kérdést: erény-e ez vagy gyöngeség, dicsérnivaló pozitívum vagy sajnálatra méltó hiányosság? Azt hiszem, mind a kettő. Krúdy műveit a képek áradó és áradozó kifogy hatatlansága olykor felejthetetlenné, olykor olvashatatlanná teszi. Ismeri a költői képalkotás titkát, de — néhány tökéletes írásától eltekintve — nem ismeri a mértéket. Erejének és sebezhetőségének forrása tehát ugyanaz: minden hibája túlzásba vitt erény, mint egy Kemény Zsigmond-hősnek. Sokak szerint nem volt ízlése. Lehetséges. Ezzel szemben világa volt. Perkátai László jó érzékkel választotta mottóul Krúdy-könyvének a stílusról és a nyelvről szóló fejezetéhez a következő idézetet: „Nem lehet addig szerencsétlen az ember, amíg egy rozsdás szeghez is hozzá tudja gondolni az egész életét” (HB. 51 — 2). III. Komplex képek 1. Komplex képnek a két vagy több elemi képből felépülő bonyolultabb képet nevezem. A különböző képfajták összeszövődéséről, kombinációjáról (metafora — hasonlat; metafora — metonímia ~ szinekdoché; metafora — metafora stb.) vö. Henry 38 — 40, 116 — 21. 2. Elemi képek összekapcsolása nem mindig eredményez komplex képet. A több egyszerű képmozzanatból álló képegyüttesek gyakran csak megindulnak a komplex képpé válás útján, de nem járják végig ezt az utat: az alkotórészek nem állnak össze egységes, szerves alakulattá, az elemi képek nem tömörülnek komplex képpé. E lazább képegyüttesek Krúdy prózájában rendszerint az elemi kép megismétlésével, halmozásával vagy továbbfejlesztésével jönnek létre. 6