Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
D - Dunaiszky László - Dunaiszky Lőrinc - Dunay Bertalan - Dundler Károly - Dunkl Nep. János - Dunyov István
403 Dunyov gazdapárti ogy.-i képviselő. A felszabadulás után ngy.-i képviselő, 1945—49 között igazságügyi államtitkár, majd 1952 — 59 között ismét ügyvéd. — írod. Magy. Jog (1959). Dunaiszky László (Pest, 1822. okt. 15.— Bp., 1904. júl. 3.): szobrász, ~ Lőrinc fia. Müncheni és bécsi tanulmányút után klaszszicizáló stílusban számos emlékművet, épületdíszítő szobrot és portrét készített. Halászkút (a Népligetben) c. művén kívül ismert a volt Nemzeti Színház oldalhomlokzatát díszítő Lendvay Márton- és a kecskeméti Katona József-szobor. Dunaiszky Lőrinc (Libetbánya, 1784. júl. 15. —Pest, 1833. febr. 5.): szobrász. ~ László apja. Bécsben Fischer és Fiiger tanítványa volt. 1809-től Pesten élt, s korának legtöbbet foglalkoztatott m. szobrásza. Számos egyházi szobrot, síremléket, épületdíszt készített. Síremlék, Ecce Homo c. művei, valamint egy kis mellszobra az MNG-ben, Alvinczi József generális fából készült portréja pedig a Tört. Képcsarnokban található. Gömöry Károly megrendelésére hat gyógyszerészeti vonatkozású domborművet készített a pesti „Szent Lélek" patika bútorzatának díszítésére (1813). Eredeti formájában beépítve a Semmelweis Orvostörténeti Múz.-ban van. — írod. Voit Pál: Egy régi pesti patika (Bp., 1940). Dunay Bertalan (Szárazberencs, 1877. ápr. 25.—Bp., 1961. febr. 28.): kardvívó, gépészmérnök. Hatvan éven át a Ganz Villamossági Gyárban gépszerkesztőként, utóbb műszaki főtanácsosként működött. 1957-ben ment nyugdíjba. Sokoldalú sportember volt, legjelentősebb sikereit kardvívásban érte el. 1920-ban m. bajnokságot nyert e számban s többször ért el helyezést. Tagja volt az 1912-es stockholmi olimpián győztes kardvívó csapatnak. A Dunay vívódinasztia feje: fiai, ~ András és Pál is komoly vívósikereket értek el Pál 1935-ben párbajtőrben Európa-bajnokságot nyert). Többször viselt tisztséget a Budapesti Budai Torna Egyletben (BBTE) és a Magyar Vívó Szövetségben. Dundler Károly (Gyula, 1874. júl. 13.— Békéscsaba, 1919. ápr. 26.): a magyar munkásmozgalom mártírja, asztalos. A századforduló idején Gyulán kapcsolódott a munkásmozgalomba. 1907-ben ő szervezte a gyulai asztalossegédek sztrájkját. 1908-ban a gyulai munkásságot képviselte az SZDP országos konferenciáján. Az 1918-as forradalom idején a gyulai Nemzeti Tanács, 1919-ben a gyulai Munkás- és Katonatanács és a direktórium tagja. A Tanácsköztársaság bukása után elfogták és kivégezték. — írod. Sass Ervin: Az ember hiába nem él. D. K. életéről (Békéscsaba, 1963). Dunkl Nep. János (Bécs, 1832—Bp., 1910. jan. 29.): zongoraművész, zeneműkiadó. Pesten és Bécsben tanult. 1846-ban Liszt Ferencet mint annak titkára elkísérte mo.-i és keleti útjára. 1848-ban részt vett a bécsi forradalmi mozgalmakban. 1852-ben Pesten telepedett le, néhány év után azonban visszaköltözött Bécsbe, ahol átvette a bp.-i Rózsavölgyi és Tsa cég bécsi fiókjának vezetését. Kiadta többek közt Liszt Esztergomi miséjét és Goldmark Sakuntala nyitányát. 1866-ban viszszatért Pestre és haláláig a pesti zeneműkiadót vezette. — M. Aus den Erinnerungen eines Musikers (Wien, 1876). Dunyov István (Vinga, 1816. júl. 28.— Pistoia, Olaszo., 1889. aug. 29.): honvéd alezredes és olasz ezredes. 1843-ban ügyvédi diplomát szerzett Pesten. Az aradi radikális mozgalmak egyik vezetője volt. 1848-ban Dukai Takách Judit Dunaiszky László Duschek Ferenc 26*