Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
B - Bach Nándor - Bachat Dániel - Bacher Béla - Bacher Emil - Bacher Rózsi, Deli Antalné - Bacher Vilmos - Bachmann Károly - Bachmegyei István Pál, Bácsmegyei - Bachó István
6? Bachó ebben az évben Edinburghben telepedett le, ahol mint énekmester szerzett magának hírnevet. — F. m. A musicaleducation (Edinburgh — London, 1880); The principles of singing (Edinburgh —London, 1885); The art ballad (Edinburgh—London, 1890). Bach Nándor (Vác, 1842. máj. 22. — Mezőberény, 1905. ápr. 22.): építész. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte, 1869-ben gépész- és építészmérnöki diplomát szerzett, majd a rajztauári vizsgát is letette. 1900-ig tanár vidéken. A nagyvárad-újvárosi zsinagógát tervezte. Mint festő is működött. A váci székesegyház és a Vác környéki templomok belsejéről készített akvarelljeit a Magyar Történelmi Képcsarnok őrzi. Bachat Dániel (Ratkó, 1840. jún. 18.— Bp., 1906. ápr. 10.): író, ev. püspök. A teológiát Eperjesen és Bécsben végezte. 1873-tól a bp.-i szlovákok lelkésze, 1874-től esperes, 1905-től a bányai ev. egyházkerület püspöke. Szlovák nyelven írt vallásos verseken és novellákon kívül sok m., német és lengyel művet fordított szlovák nyelvre. A m. költők (többek közt Petőfi, Arany) szlovák nyelvre fordításáért a Kisfaludy Társ. 1879-ben levelező tagjává választotta. Sajtó alá rendezte Sartorius Dániel Postillájít (Bp., 1874) és Diarium biblicumít (Bp., 1879). Bacher Béla (Bp., 1890. jún. 24.—Bp., 1960. márc. 4.): művészettörténész. 193 8-ban a pécsi egy.-en államtudományi doktorátust, 1952-ben a bp.-i egy.-en muzeológus és művészettörténeti oklevelet szerzett. 1951-től a Múzeumok és Műemlékek Orsz. Központjánál, 1953-tól a Szépművészeti Múz.-nál dolgozott, amelynek 1955-től tudományos titkára volt. Szerk. a Szovjet Művészettörténet c. folyóiratot. Kutatási területe az orosz és szovjet művészet, különösképpen a szobrászat. — F. m. Verescsagin (Bp., 1954); A szépművészeti Múzeum 1906— 1 956 (Bp., 1957); Orosz szobrászat (posztumusz mű, Bp., 1960). Bacher Emil (Szucsány, 1854 —Bp., 1926. okt. 15.): a Viktória malomtröszt elnöke. A vállalatot nagyarányúvá és híressé fejlesztette. Az ellenforradalmi rendszer idején részt vett a valutastabilizációval és szanálással kapcsolatos műveletekben. Spekulációi és a malomipar válsága vállalatát csődbejuttatták, 1926. júl.-ában letartóztatták. Öngyilkos lett. Mint közgazdasági szakíró a Pester Lloydba írt észrevételeket a világ gabonapiacáról. — F. m. A magyar malomipar (Bp., 1911). Bacher Rózsi, Deli Antalné (Bp., 1897 — Bp., 1956. dec.): festő. Tanulmányait Nagybányán kezdte, majd Rippl-Rónai József tanítványa volt. 1924 —1949 között öt ízben volt gyűjteményes kiállítása tájképekből, figurális képekből, arcképekből, rajzokból, akvarellekből és rézkarcokból. Bacher Vilmos (Liptószentmiklós, 1850. jan. 12. —Bp., 1913.dec.24.): Talmud-kutató. A bp.-i, a boroszlói egy.-en és rabbi-szemináriumban tanult. A lipcsei egy.-en avatták doktorrá, 1877-ben a bp.-i orsz. rabbiképző tanára, majd ig.-ja. 1884-ben Bánóczi Józseffel megindította és 1893-ig szerk. a Magyar-Zsidó Szemlét; 1895-től 1900-ig Mezei Ferenccel, majd Bánóczi Józseffel szerk. az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyvét. A Talmud-kutatás terén világszerte elismert tekintély volt. — F. m. A középkori zsidó vallásbölcsészek szentírásmagyarázata Maimuni előtt (Bp., 1892); Die hebrciische Sprachwissenschaft vom X. bis XVI. Jahrhundert (Trier, 1892); A jemeni zsidók héber és arab költészete (Bp., 1910). Bachmann Károly (Bp., 1874. jún. 8.— Bp., 1924. dec. 19.): festő. A Mintarajzisk.ban Aggházy Gyula és Székely Bertalan tanítványa volt. Később Bihari Sándor és Karlovszky Bertalan festőisk.-jában, 1893-tól 1896-ig a párizsi Julián Ak.-n tanult. 1906-ban Újpesten festőisk.-t létesített. Munkássága kezdetén életképeket, később miniatűrszerű csendéleteket festett. Az olajfestészet (Bp., 1904) címmel könyvet is írt. — F. m. Pipázó öregember (1898); Krumplihámozók (1900); Érdekes levél (1900); Anarchisták c. képe az MNG tulajdona. Bachmegyei István Pál, Bácsmegyei (Trencsén,? —Nagyszombat, 173 5): orvos. Pozsonyban, Wittenbergben és Jénában tanult, az utóbbi egy.-én avatták orvosdoktorrá. Hazatérve Gömör vm. rendes orvosa, 1720-tól tábororvos, majd két éven átCsáky Imre bíboros, kalocsai érsek udvari orvosa volt, utóbb az esztergomi főkáptalan orvosa. Alkímiai kísérlet következtében halt meg. A medicinán kívül matematikával és alkímiával foglalkozott. Korának egyik legismertebb gyakorló orvosa. Meteorológiai cikkeket, termésjelentéseket is írt, katolizálása után pedig Otia Báchmegyeiana (Tyrnaviae, 1733) címmel vitairatot a protestánsok ellen. — F. m. Observationes de morbo csömör Hungáriáé endemio (Leyden, 1717). Bachó István (Pozsony, 1858 —Bp., 1915. jún. 9.): karmester, zeneszerző. A bécsi konzervatóriumban tanult, Nagyváradon, majd Bp.-en működött. Ő szervezte meg a fővárosi honvédzenekart. Egy időben az egyiptomi khedive udvari karnagya volt. — M. Indulók, egyvelegek. — írod. F. Gy.: B. I. (Zeneközlöny, 1915. 5. sz.) S*