Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
K - Könyves Tóth Mihály - Köpeczi János - Köpesdy Sándor - Körmendi Zoltán
1003 Körmendi zott. Smiles és Tissander számos munkáját átdolgozta magyarra. — F. m. A reformatio története Magyarországon (Bp., 1872); Önsegély élet- és jellemrajzokban (Bp., 1873); A tudomány vértanúi (Bp., 1887); A munka bajnokai (Debrecen, 1887); Falusi történetek (Bp., 1890); A világlátók (Bp., é. n.); A gróf Degenfeld család története (Debrecen, 1893); Életem alkonyán (Debrecen, 1905); Emlékül (versek, Debrecen, 1913). Könyves Tóth Mihály (Debrecen, 1809. nov. 30.— Debrecen, 1895. febr. 4.): ref. lelkész. ^ Kálmán író apja. 1836-tól debreceni prédikátor. A szabadságharc idején buzdító beszédeket mondott, sőt az aradi táborban is jelen volt. Ezért előbb halálra, majd 20 évi várfogságra ítélték. 1856-ban kiszabadult, de hosszú ideig tilos volt lelkészi és tanítói állást elfoglalnia. 1863-tól Karcagon, 1871-től Debrecenben pap. Jó szónok volt, több prédikációja és halotti beszéde nyomtatásban is megjelent. — M. Pallas Debrecina (versek, Debrecen, 1828); Ünnepi és vasárnapi beszédek (Pest, 1851). — írod. Zoványijenő: Theológiai ismeretek tára (II., Mezőtúr, 1898). Köpeczi János (17. sz.): orvos, csillagász. Sárospataki és gyulafehérvári iskolákban tanult, 1665-ben a franekeri, 1666-tól a leideni egy. hallgatója, majd az utóbbinak orvosdoktora. Hazatérve egy ideig Sárospatakon tanított, azután Apafi Mihály udvari orvosa lett. — F m. Disputatio Philosophia de Cometis (Lugduni Batavorum, 1666); Disputatio Medica . . . (Lugduni Batavorum, 1668). Köpesdy Sándor (Kiskunfélegyháza, 1840. dec. 10. —Bp., 1925 márc. 29.): pedagógus, pedagógiai író. A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán 1864-ben. szerzett tanári oklevelet 111. —történelem szakon. 1867-ben a göröglatin szakvizsgát is letette. 1874-től bp.-i főgimn. tanár, 1881-tőlig. Szerk. a Tanáregyesületi Közlönyt (1873—74) és a Kritikai Szemlét (1878). Cicero számos művét adta ki magyarázó jegyzetekkel. Úttörője volt az iskolai turisztikának és az iskolai szemléltető eszközök gyűjtésének. — F. m. A görög irodalom története (Bp., 1873); Magyar —latin és Latinmagyar kéziszótár (Bp., 1881 — 82); Tanügyünk és a középiskolai törvényjavaslat (Bp., 1882). Körmendi Zoltán (Bp., 1898. jún. 10.— Giinskirchen, Ausztria, koncentrációs tábor, 1944): író, költő, műfordító. Apja tanító, majd vasúti pénztáros. Mint fiatal gyermek már részt vett a Galilei-kör ifjúsági csoportjában. Az egy. jogi karára iratkozott be. Részt vett a Szocialista Diákok Szervezetének megalakításában. Ady sírjánál a szervezet titkáraként búcsúbeszédet tartott. A kommunista pártnak kezdettől fogva tagja volt. A Tanácsköztársaság idején a közoktatási népbiztosságon dolgozott, majd vöröskatona lett. A proletárdiktatúra megdöntése után letartóztatták és kitiltották az ország összes egyeteméről. Ezután tisztviselőként dolgozott. A szociáldemokrata pártban a baloldali frakciót erősítette, s emellett a Vörös Segélynek is végzett munkát. A két világháború között a szocialista írók csoportjához tartozott. Baráti kapcsolat fűzte József Attilához és Radnóti Miklóshoz is. A fasiszták munkaszolgálatra hurcolták, ott pusztult el. Elsősorban verseket, de novellákat és regényeket is írt. Most már mindent megbocsátok Máriának c. regényének, az 1930-as évek jelentős alkotásának megjelenését korában azonban nem engedélyezték. — M. Novellák (Bp., 1934); Regény helyett (versek, Bp., 1936); Nagyvárosi képeskönyv Könyves Tóth Kálmán Körmendi Zoltán Környey Béla