Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
B - Basch Gyula - Basch Loránd - Basch Viktor - Basilides Barna - Basilides Mária - Baskai Ernő, Brummer - Basta György
135 Basta demokraták akcióegységének létrejötte — 1936-ban. 1936. okt.-ben Spanyolo.-ba ment, hogy fegyverrel harcolhasson a fasizmus ellen. Főhadnagyi rendfokozatban — először Albacete város ,,Salamanca" laktanyájának a parancsnoka, majd egy tüzérisk.-án oktató. 1937 tavaszától a polgárháború végéig mint tüzértiszt, parancsnoki beosztásban küzdötte végig a háborút. A spanyol szabadságharc vérbefojtása után Franciao.-ba került. Franciao. német megszállása idején részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1943. febr. 23-án a Gestapo letartóztatta és internálta. Ettől kezdve sorsa ismeretlen. Valószínűleg koncentrációs táborban fejezte be életét. Basch Gyula (Bp., 1851. ápr. 9.—Baden, 1928. jan. 8.): festő, ~ Andor festő apja. Arcképekkel, táj- és életképekkel szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1928-bin műveiből a Nemzeti Szalon emlékkiállítást rendezett. Basch Loránd (Bp., 1885. márc. 27.— Bp., 1966. márc. 30.): ügyvéd, irodalomtörténeti író. Baumgarten Ferenc kívánsága szerint a Baumgarten Alapítvány (jogi) kurátora. Irodalmi munkássága főleg Babits Mihálynak, a Baumgarten Alapítvány irodalmi kurátorának életművével kapcsolatos. — M. Két literátor (Babits Mihály és Osvát Ernő, írod. tört., 1958); Egy literáris per története (Babits Mihályról és József Attiláról, írod. tört. 1959. 3. és 4. sz.); Indulás az öregkorba (Babits utolsó éveiről, Jelenkor, 1960); Emlékezés Babits Mihályra (Jelenkor, 1961. 3. sz.); A halál pitvarában (Jelenkor, 1961); Mester és tanítvány (Babits Mihályról és Szabó Lőrincről, Kortárs, 1966. 2. sz.). Basch Viktor (Pest, 1863. aug. 18. —St. Clair, 1944. jan. 10.): magyar származású francia irodalomtörténész. Lányi Ernő zeneszerző testvére. Fiatalon Párizsba költözött és a Sorbonne-on tanult. 1885-től Nancyban, 1887-től Rennes-ben egy. tanár, 1905—33 között a Sorbonne-on a művészettörténet és az esztétika tanára. 1921-től a Ligue des droits de I'homme alelnöke, 1926-tól elnöke. Francia nyelven írt — főleg a német irodalom és filozófia történetével foglalkozó — munkái Párizsban jelentek meg. Fasiszta francia milicisták ölték meg. Basilides Barna (Tornaija, 1903. márc. 2. Bp., 1967. febr. 12): festő. A Képzőművészeti Főisk.-n Bosznay István és Rudnay Gyula tanítványa volt. 1924 —25-ben, majd 1939 — 40-ben ösztöndíjasként Olaszo.-ban járt. Tanulmányúton volt Párizsban, Bécsben, Prágában. 1935-ben gobelineket tervezett a genfi Népszövetségi Palota magyar terme számára. 1928-ban az Ernst Múz.-ban, 1939-ben a[$Műcsarnokban, 1966-ban ismét az Ernst Múz.-ban volt gyűjteményes kiállítása. Több díjat nyert (1932: Balló-díj; 1935: Brüsszel, bronzérem; 1942: a főváros aranyérme). Egyenletes stílusú festészetében nincsenek egymástól elkülöníthető korszakok. Rajzos, részletező előadásmód, meseszerű hangvétel jellemzi képeit. — F. m. Szegénylegények (1934); Bodrogparti házak (1959); Önarckép (1964). Basilides Mária (Jolsva, 1886. nov. 11.— Bp., 1946. szept. 26.): operaénekesnő (alt). Tanulmányait a Zeneak.-n végezte. 1911-ben a Népoperához, szerződött, 1915-ben mint ösztöndíjas került az Operaházhoz, 1917-től haláláig az Operaház tagja. 1934-ben örökös tag lett. Mint dalénekesnő (Schubert- és Mahler-dalok) és oratóriuménekesnő (Bach) is kivált. 1918-tól a bp.-i oratórium-előadásokon rendszeresen közreműködött, 1923-tól számos külföldi hangversenyen járt (Berlin, London, Párizs, Bécs, Drezda, Koppenhága, Prága, München, Köln, Antwerpen, Oslo stb.). Mint a haladó mozgalmak híve, rendszeresen fellépett a Horthy-rendszer alatt rendezett munkáselőadásokon. Egyike volt kora legnagyobb m. énekművészeinek. Gluck-, Flandel-, Wagner-operákban nyújtott kitűnő alakításokat. Nevét mint a leghivatottabb Bartókéi Kodály-cnekesnő is megörökítette. — 1913-tól Péterfi István zenekritikus felesége volt. — F. sz. Orfeusz (Monteverdi), Carmen (Bizet), Delila (Saint-Saéns: Sámson és Delila), Azucena (Verdi: A trubadur), Herodias (R. Strauss: Salome). - írod. Tóth Aladár: B. M. (Fórum, 1946); Somogyi Vilmos: B. M. (Muzsika, 1961. 10. sz.) Baskai Ernő, Brummer (Bp., 1900. dec. 10.— Bp., 1953. márc. 15.): vegyészmérnök, egyetemi tanár, a kémiai tudományok kandidátusa (1952). Vegyészmérnöki oklevelének megszerzése után műegy.-i tanársegéd, majd a Képzőművészeti Főisk. tanára. 1948-tól haláláig a közgazdasági egy. kémiai technológiai tanszékének vezetője. Munkatársa volt az Élet és Tudomány c. hetilapnak. Közel xoo cikket írt a kémia legkülönbözőbb területeiről, tudományos újdonságokról, fontos gyakorlati kérdésekről és művészeti érdekességekről. Basta György (Ulpiano, Itália Monferrato tartományában, 1544 —Bécs, 1607. aug. 26.): császári hadvezér. Albán kisnemesi család sarja, közlegényből emelkedett generálisságra. Miután Európa szinte valamennyi hadszínterét végigharcolta, 1597-ben Mo.-ra rendelték. Részt vett a 15 eves háború török elleni har-