Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
B - Berde Áron - Berde Mária Julianna, Róth Jenőné - Berde Mózsa
I87 Berde verskötete után a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa. Baráti szálak fűzték József Attilához. 1944-ben Baumgarten-díjat kapott. — F. m. Vérző napok (Bp., 1927); Egyedül (Újpest, 1928); Irgalmas szegénység (Újpest, 1931); Férfi hangon (Újpest, 1933); Emelt fővel (Újpest, 1937); Válogatott versek (Bp., 1944); Élj és énekelj (válogatott versek, Bp., J954); Ostor és olajág (Bp., 1957); így igaz (Bp., 1961); Égni! Elégni! (Bp., 1964). —írod. Illyés Gyula: Egyedül (Nyugat, 1929); Bálint György: Irgalmas szegénység (Nyugat, 1931); Cseres Tibor: B. J. emlékezete (Élet és írod. 1966. 28. sz.). Berde Áron (Laborfalva, 1819. márc. 8.—Kolozsvár, 1892. jan. 25.): jogász, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1858). Az első jelentős m. nyelvű meteorológiai és klimatológiai szakkönyv írója. Főisk.-i tanulmányainak elvégzése után 1842-től 1844-ig Ny-Európában járt tanulmányúton. 1844-től 1863-ig a kolozsvári unit. kollégiumban tanította a természettudományokat, 1863-tól a kolozsvári ak.-án a nemzetgazdaságtan és a politika tanára, majd az 1872-ben alapított kolozsvári egy.-en a nemzetgazdaság és pénzügytan r. tanára, 1872 —73-ban az egy. rektora. 1890-ben nyugalomba vonult. 1846-tól 1859-ig a Természetbarát, ill. az Ipar és Természetbarát, a Hetilap, a Kolozsvári Közlöny szerk.-je volt. — M. Légtiineménytan s a két Magyarhon égaljviszonyai s ezek befolyása a növényekre és állatokra (Kolozsvár, 1847); Mit tegyen az erdélyi gazda, hogy jólétre jusson? (Kolozsvár, 1859); A levegői nyirkosság némely égalji befolyása (Kolozsvár, 1860). — írod. B. Á. (Az időjárás, 1919. júl. —dec. sz.) Berde Mária Julianna, Róth Jenőné (Kackó, 1889. febr. 5. —Kolozsvár, 1949. febr. 20.): író, költő. A kolozsvári egy.-en 1912-ben bölcsészdoktori, 1917-ben tanári oklevelet szerzett. Nagyenyeden, Marosvásárhelyen tanított, közben 1923-ban a román tanári képesítést is elnyerte. Később Nagyváradra került. 1919-től az Erdélyi Irodalmi Társ., 1920-tól a marosvásárhelyei Kemény Zsigmond Társ. tagja. 1920—21-ben a Zord Idő c. folyóirat szerk.-je. Az I. világháború előtt jelentkezett verseivel, majd az erdélyi m. irodalmi élet egyik számottevő alakja lett. Főként regényeket írt, melyekben saját korának problémáit reális szemlélettel, igényes írói eszközökkel tárta fel. Több színdarabot is írt, kiadott egy székely népmesegyűjteményt; versei, elbeszélései német, francia és román nyelven is megjelentek. Mint műfordító is működött; Ion Creanga néhány írását ültette át m. nyelvre. — F. m. Bacsányi-Baumberg Gabriella (Kolozsvár, 1912); Versek (Bp., 1913); Az örök film (r., Bp., 1917); Haláltánc (r., Bp., 1924); A szent szégyen (r., Marosvásárhely, 1925); Romuald és Adriana (r., Berlin, 1927, elnyerte az MTA Ormódy Amáliadíját); Földindulás (r., Kolozsvár, 1929); Seherezáde himnusza (versek, Bp., 1929); Szentségvivők (r., I —II., Nagyvárad, 1935); Tüzes kemence (r., Bp., 1936); A hajnal emberei (r.,I-II., Bp., 1943)Berde Mózsa (Szentivánlaborfalva, 1815. dec. 15. a keresztelés napja —Bp., 1893. szept. 22.): ügyvéd, politikus. 1848-ban ogy.-i képviselő és erdélyi kormánybiztos. A szabadságharc után évekig bujdosott, majd több főrangú család birtokainak jószágig.-ja lett. Végrendeletében jelentős vagyonát az unit. egyházra hagyta, többek között azzal a kikötéssel, hogy abból a kolozsvári, tordai és székelykeresztúri unit. gimn.-ok Bérczy Károly Berde Áron Berde Mária