Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
F - Fényes Samu - Fényi Gyula - Fenyő László
493 Fenyő (Bp., 1913). — írod. Rónai Mihály András: Párizsi rege (Bp., 1947); Jászi Oszkár: F. L. emlékezete (Huszadik Század, 1948. 3. sz.). Fényes Samu (Tállya, 1863. okt. 28.—Bécs, 1937. aug. 29.): ügyvéd, regény- és drámaíró, filozófiai, szociológiai és jogi író, a radikális polgárság szószólója. 1907-ig Kassán volt gyakorló ügyvéd, aztán Bp.-re költözött. 1908-ban megindította az Úttörő c. hetilapot, 1911-ben az Úttörő Társaságot, amelynek célja a szabadgondolkodás és tudomány népszerűsítése volt. Vezetője volt a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének. Főleg német filozófusokkal foglalkozott, Nietzsche fő művét, a Zarathustrát ő fordította le magyarra először. Antiklerikális és ateista nézeteiért a Tanácsköztársaság megdöntése után börtönbe került. 1920-ban emigrált és Bécsben a Diogenes c. lapot szerk., amelyben József Attilának is megjelentette néhány versét. Elete utolsó éveit Bukarestben töltötte, ott is kiadta lapját, a Diogenest. Jogbölcseleti munkákat is írt. — M. Kuruc Fája Dávid (történeti dráma, Bp., 1902); Bacsányi (dráma, Bp., 1903); Ártatlanok (Bp., 1907); Mátyás (történeti dráma, Bp., 1919); Az Achim-per (Békéscsaba, 1911); Háborús jegyzetek (Bp., 1916); Tragédiák (Bécs, 1930); Komédiák (Bécs, 1930); Válogatott munkái (I—X. Bécs, 1929 —1931). — írod. Hegedűs Géza: Egy elfelejtett előharcos (Élet és írod. 1963. 5. sz.). Fényi Gyula (Sopron, 1845. jan. 8. —Kalocsa, 1927. dec. 21.): csillagász, az MTA 1. tagja (1916). Felsőfokú tanulmányait a pozsonyi, innsbrucki és belgiumi főisk.-kon folytatta. 1864-ben a jezsuita rendbe lépett. Előbb tanár, majd 1886-tól 1913-ig a Haynald-obszervatórium ig.-ja volt Kalocsán. Kutatásai főként a Nap légkörének fizikájára, különösen a Felsőbűki Nagy Pál protuberanciákra irányultak. Nevét a Haynald obszervatórium Közleményei c. sorozat kiadásával, ebben, továbbá az Astronomische Nachrichten és Memória degli Spectroscopisti c. szakfolyóiratokban közzétett tanulmányaival tette ismertté. Meteorológiával is foglalkozott, különösen a szélfordulások Sprung-féle törvényéről és a légnyomás napi menetéről értekezett. Számos tudományos testület választotta tagjául. — F. m. A napon észlelt jelenségek természete (Bp., 1918); A nap légköri fizikája (MTA székfoglaló, Bp., 1918); Die Periodizitát der Protuberanzen der Jahre 1886 — 1917 (Kalocsa, 1922). — írod. Kelényi B. Ottó: A magyar csillagászat története (Bp., 1930); ifj. Bartha Lajos: A magyar csillagászat évkönyve (Bp., 1959). Fenyő László (Bp., 1902. nov. 9.— Rohonc, 1945. márc. 26.): költő, műfordító, kritikus. Kereskedelmi isk.-t végzett, de — rövid időt leszámítva — nem vállalt állá;t, hanem csekély költői jövedelméből élt. A Nyugat állandó munkatársa volt. Első kötetét, az Építés orgonáját elkobozták. Kétszer kapott Baumgarten-díjat. 1936 — 40-ben a Baumgarten-alapítvány könyvtárát vezette. 1942-ben és 1944. máj.-ban munkaszolgáltra rendelték. Onnan sikerült ugyan megszabadulnia, de 1944 végén a Gestapo elfogta, nyugat felé hajtották, nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény agyonlőtte, holttestét egy előre megásott tömegsírba dobták. A Nyugat ún. második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt. Fordíto." Bruno Brehm, Georg Fink, Richárd Katz, Erich Kástner, Thomas Mann, Axel Munthe, Félix Salten síb. műveiből. — M. Építés orgonája (Bp., 1922); Elveszett évek (Bp., 1926); Fojtott virágzás (Bp., 1928); Szavak, sebek (Bp., 1931); Fényes Elek Fényes Adolf