Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
H - Horárik János - Horger Antal - Horhi Miklós - Horhy Mihály
Horárik jön. 1770-ben kiadta írói lexikona tervezetét (Prodrotmts Hungáriáé Littcratae), majd különböző hazai helyeken (1771—74; Nyitra, Tata, Pest, Buda) végzett adatgyűjtést. Műve megírására a külföldi tudósoknak a m. irodalmat lebecsülő véleménye indította. 1777-ben Pesten hitoktató, 1778-ban bölcseleti doktor és a m. történet tanára lett. 1786-ban kezdte el lexikona pótlásának elkészítését, amelynek megjelent I. kötete (Pest, 1792) A —C-ig 407 írói életrajzot tartalmaz. Kiadta emellett 629 piarista író és tudós — köztük külföldiek — életrajzát. Számos filozófiai, történelmi és hittudományi műve, valamint fordítása jelent meg. — F. m. Memória Hungarorum et provincialium scriptis editis notorum, quam excitat A. Horányi (I—III. Bécs és Pozsony, 1775—77); Nova memória... (Pest, 1792); Scriptores Piarum Scholarum. . . (I—II. Budae, 1808—09). — írod. Perényi József: Irodalomtörténetírásunk első munkásai (Nagykanizsa, 1902); Lukinich Imre: A magyar bibliográfiaírás első kísérletei (Magy. Könyvszle, 1925); Durzsa Sándor: Adatok H. bibliográfiai munkásságához (Magy. Könyvszle, 1956. 3. sz.); Kókay György: H. E. (A könyvtáros, 1960. 8. sz.) Horárik János (Banovce, 1808 —Besztercebánya, 1864. máj. 28.): radikális publicista, bátor hangú antiklerikális író. A pesti papnevelőben tanult, 1831-ben szentelték pappá. Több helyen volt segédlelkész, majd Pesten nevelői állást vállalt. A reformkori politikai harcok idején a haladó törekvések mellett állt ki és a kat. egyház álláspontjával szemben a vegyes házasság és a szabad áttérés mellett nyilatkozott. E kérdésről röpiratot is adott ki. Papi állásáról lemondott és 1844-ben áttért a protestáns vallásra. Hosszabb külföldi utat tett. 1848-ban a forradalom hírére tért haza; a forradalom és szabadságharc balszárnyához, Petőfi, Vasvári, Táncsics köréhez tartozott. A szabadságharc után mint nevelő és újságíró kereste kenyerét. Hírlapi cikkeiben egyre erőteljesebben hirdette radikális nézeteit, főleg a papság és az egyház ellen. Német nyelvű műveiben olyan társadalom megvalósítását hirdette, amelyben mindenki dolgozik és egyenrangú. Ismerte Holbach, Saint-Simon, Babeuf, a fiatal Marx és Engels műveit. Saját gondolatait Filozófiai rendszerek c. művében foglalta össze, amelyet az MTA-nak nyújtott be, és amely elveszett. — M. Die Ehe im Geist Christi. . . (Tübingen, 1843); Johann Horárik's Kampf mit Hierarchie und Kirche in den Jahren 1841... 1845 (Leipzig, 1847); Szózat Némethonból a Habsburgház és Kossuth Lajos felől (Pest, 1849); Regék a görög 738 és római őskorból (névtelenül, Pest, 1859). — írod. Tordai György: H. J. (Bp., 1954); H. J. harca a hierarchia és az egyház ellen az 1841 — 1845 években (fordította és jegyzetekkel ellátta Bohó Róbert és Tordai György, Bp., 1956). Horger Antal (Lúgos, 1872. máj. 18.— Bp., 1946. ápr. 14.): nyelvész, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1919). Tanulmányait a bp.-i egy. bölcsészkarán végezte. 1896-tól a brassói főreálisk., 1906-tól a bp.-i felsőbb leányisk. és leánygimn. tanára. Az ő feljelentésére tartóztatták le 1919-ben a kommunista mozgalom részvevőjét, Berzeviczy Gizellát; a tárgyaláson is ellene tanúskodott. A bp.-i egy.-en magántanári képesítést nyert. 1922-től a szegedi, 1940-tőÍ a kolozsvári egy.-en a m. nyelvészet ny. r. tanára. Kutatási területe a m. hangtörténet, a szófejtések és a székely nyelvjárás vizsgálata. A jobboldali, klerikális kultúrpolitika képviselője volt. Mint szegedi dékán kitiltotta az egy.-ről József Attilát, aki Születésnapomra c. versében megörökítette ~ nevét. — F. m. Egy ismeretlen magyar hangtörvény (Nyelvtud. Füz. 1901); A hahnágyi nyelvjárássziget (1901); Hétfalusi csángó népmesék (1908); Udvarhely vármegye székely nyelvjárásának hangtani sajátosságai (1909); A nyelvtudomány alapelvei (1914); A magyar szavak története (1924); Általános fonetika (1929); A magyar igeragozás története (1931); A magyar nyelvjárások (1934). Horhi Miklós (17. sz.): méhész. Életéről keveset tudunk. A Rákóczi család főméhészmestere volt. Harminchét évig dolgozott ebben a tisztségben Nagyváradon. A legrégibb hazai méhészeti munka szerzője: Liber Apiaster. . . (Varadini, 1654). Magyar szövegét a Kertész Gazda 1866. 22. száma és Redicelly Jenő A méhről (Bécs, 1876) c. műve közölte. Horhy Mihály (Dicske, 1780. szept. 24.— Pest, 1856, febr. 5.): mezőgazdász, a mezőgazdaság gépesítésének úttörője. Mezőgazdasági és természettani tanulmányait a bécsi egy.-en végezte. 1805-ben gr. Zichy István palotai és csicsói, majd 1816-ban gr. Esterházy Nep. János Veszprém vm.-i, 1827-ben valamennyi birtokának vezetője lett. 1823-ban és 1841-ben Ny-Európában tanulmányozta a gazdaságokat, főleg a juhtenyésztést. 1848-ban az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) földművelési, 1851-ben gép- és műtani szakosztályának elnökévé választották. 1852-ben Angliából cséplő- és aratógépeket hozott be. A Bakony flórájának kutatásával is foglalkozott, kéziratát (Flóra Bakonyiensis) a zirci apátsági könyvtár őrzi. Több