Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
J - József Jolán - József Ágost - József Károly Lajos kir. herceg - Juba Adolf - Jubál Károly; Juhbál - Judik József - Juhász Aladár
825 sírja (vers, Harc a fehér báránnyal, Bp., 1965); Nagy László: J. A. (vers, Arccal a tengernek, Bp., 1966). József Jolán (Bp., 1899. jan. 16. —Bp., 1950. jún. 25.): író. ~ Attila nővére. Férje Makai Ödön ügyvéd. 1919-től, anyjuk halálától több évig nevelte ~ Attilát. Több elbeszélést és tárcát írt, munkatársa volt a Hídnak és az Est-lapoknak. 1945 után újságíróként dolgozott. Irodalmi munkásságával jelentősen hozzájárult a nagy proletárköltő életének feltárásához. — M. József Attila élete (Bp., 1940); A város peremén (József Attila ifjúkori életregénye, Bp., 1950). — írod. Schöpflin Aladár: Asszonyok költőkre emlékeznek (Nyugat, 1940); Zsoldos Andor: A nővér (Haladás, 1947). József Ágost főherceg, Habsburg József (Alcsút, 1872. szept. 9. —Rain bei Straubing, Bajoro., 1962. júl. 6.): tábornagy, kormányzó, az MTA tagja (1. 1906, t. 1917 —1945), József nádor unokája. Mint hadsereg- és hadseregcsoport-parancsnok részt vett az I. világháborúban. 1918. okt. végén IV. Károly őt bízta meg az új kormány kinevezésével. Az okt.-i forradalom győzelme után fiával együtt hűségnyilatkozatot tett a Nemzeti Tanácsnak. 1919. aug. 7-én a Pe/dZ-kormány eltávolítása után az ország kormányzójának nyilvánította magát, s kinevezte a Friedrichkormányt, de az antanthatalmak követelésére alig két hét múlva, aug. 25-én kénytelen volt lemondani. Miután Horthyt kormányzóvá választották, mellé állt. 1929-től a Kisfaludy Társ. tagja. Az MTA elnöke 1936-tól 1945-ig, a felsőház tagja 1927—44-ben. Az 1944. okt. 15-i nyilas puccs után hűséget esküdött Szálasinak. Az ország felszabadulása után Ny-ra távozott; a Német Szövetségi Köztársaságban letelepedve részt vett a m. népi demokrácia elleni uszító propagandahadjáratban. — M. A világháború, amilyennek én láttam (háborús emlékiratai, I. Bp., 1927). József Károly Lajos kir. herceg (Pozsony, 1833. márc. 2.—Fiume, 1905. jún. 13.): a honvédség főparancsnoka, az MTA tagja (ig. 1881, t. 1888.) József főherceg nádor fia. 1845-ben mint hadapród került a 12. huszárezredbe. 1860-ban vezérőrnagy. 1866-ban részt vett az osztrák—porosz hadjáratban, ahol a königgratzi csatában különösen kivált. 1868-ban megbízást kapott a honvédség megszervezésére, amelynek 1869-ben főparancsnoka lett, utóbb lovassági tábornoki rangot kapott. Részt vett a jelentősebb magyar társadalmi és kulturális megmozdulásokban. Sokat foglalkozott a cigánykérdés megoldásával, a cigány és az ind Juhász nyelvvel. — F. m. Czigány nyelvtan. Románo csibákero sziklaribe (Bp., 1888); Fundamentum linguae Zitigaricae (Bp., 1888); A czigányokról (Bp., 1894). — írod. P. Thewrewk Emil: Emlékbeszéd (Akad. Ért. 1906). Juba Adolf (Újvidék, 1864. jún. 22.— Bp., 1928. ápr. 10.): iskolaorvos és egészségtantanár. 1886-ban nyert a bp.-i egy.-en orvosdoktori oklevelet. Különböző fővárosi isk.nál működött és eredményes munkásságot fejtett ki az iskolaegészségügy terén. 1910-ben az iskolaegészségtan tárgyból magántanári képesítést szerzett. — M. Az iskolai egészségügy reformja (Bp., 1896); Az iskolák építése és berendezése Németországban és Svájcban (Bp., 1898); A tüdővész és iskola (Bp., 1899); Az iskolaorvosi intézmény reformja (Bp., 1902); Az erdei iskola (Bp., 1907); A középiskolai testnevelés reformja (Bp., 1908). Jubál Károly; Juhbál (Székesfehérvár, 1818—Pest, 1853. márc. 3.): az 1850 —51-i önkényuralom elleni szervezkedés részvevője, tanár. 1847 előtt a bécsi politechnikum asszisztense, majd Pesten a József Ipartanodán az építészet és leíró mértan tanára. A szabadságharc idején Kossuth Lajos gyermekeinek nevelője, a bukás után Kossuth nővére gyermekeinek instruktora volt. 1850-ben bekapcsolódott a Makk-féle illegális függetlenségi szervezkedésbe. Összeköttetésben állott Noszlopy Gáspárral és Gasparich Kilittel. 1851. dec. i-én Kossuth nővéreível együtt letartóztatták, a bécsi haditörvényszék halálra ítélte és a pesti Újépületben felakasztották. Judik József (Kolozsvár, 1891. okt. 3.— Bp., 1951. szept. 14.): pénzügyi és közgazdasági szakember. A kolozsvári egy.-en 1915-ben jogi doktorátust szerzett. 1914 —1919-ben a bíróságnál teljesített szolgálatot Kolozsváron. 1920-tól Bp.-en a Magyar Olasz Banknál, 1925-től a Magyar Nemzeti Banknál működött előbb mint ügyész, 1932-től jogtanácsos, 1937-től ig. 1944-ben a Szálasikormány nyugdíjazta, a felszabadulás után visszatért a Nemzeti Bankba mint a Közgazdasági Tanácsadói Iroda vezetője. 1950-bcn nyugalomba vonult. 1932-ben a bp.-i egy.-en magántanár, 1940-től a jog- és államtudományi karon c. ny. rk. tanár. Szakirodalmi munkássága jelentős. — F. m. Knapp elmélete és a pénzérték problémája (Közgazdasági Szle, 1918); Az aranykérdés (Közgazdasági Szle, 1927); A pénz (Bp., 1932); A magyar devizagazdálkodás és a külföldi tartozásaink (Világgazdasági Szle, 1935). Juhász Aladár (Pest, 1856—Bp., 1922. jún. 12.): zongoraművész és zeneszerző. Ábrányi Kornél, Liszt Ferenc, Volkmann Róbert