Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K (Budapest, 1967)
K - Kiss József (1843-1921) - Kiss József (1850-1909) - Kiss József (1852-1897) - Kiss József (1858-1939) - Kiss József (1883-1849)
Kiss 928 tok befejezését az akkori építési főigazgatóra, Heppe Szaniszlóra bízta (1797 — 1801). és fivére elszegényedve haltak meg. Kéziratai (naplók, politikai röpiratok stb.) az OSZK kézirattárában vannak. — írod. Sárközy Imre: K. J. és Kiss Gábor (Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Heti Ért. 1900.). Kiss József (Mezőcsát, 1843. nov. 30.— Bp., 1921. dec. 31.): költő, lapszerkesztő, a 19. sz. végi magyar líra egyik legkiemelkedőbb képviselője. Apja falusi boltos, anyja a pogromok elől Mo.-ra menekült litván zsidó kántortanító leánya volt. 1850-ben a család a Gömör vm.-i Serkére költözött, itt ismerkedett meg az irodalommal Almási Balogh Sámuel ref. pap segítségével. Szülei rabbinak szánták, Miskolcon kezdett tanulni. 13 éves korában Bécsbe szökött. Hazatérte után a rimaszombati gimn.-ban, majd a debreceni kollégiumban tanult tovább. 1862-ben abbahagyta a tanulást, öt esztendeig vándortanító volt az alföldi városokban. 1867-ben, amikor kimondták a zsidók emancipációját, Pestre ment, hogy kiadassa verseit, amelyek végül saját költségén Zsidó dalok (1868) címmel jelentek meg. A Deutsch-féle nyomdában korrektor, 1871—73-ban a nyomda kiadásában megjelenő Képes Világ c. lap szerk.je. 1874-től súlyos beteg. Első sikerét 1875-ben aratta Simon Judit c. balladájával. 1876-tól hat éven át a temesvári zsidó hitközség jegyzője. 1882-től ismét Bp.-en élt mint a m.— francia biztosítótársulat tisztviselője. A biztosítótársaság bukása (1889) után barátai anyagi támogatásával 1890-ben megindította A Hét c. irodalmi folyóiratot, amely rövidesen maga köré gyűjtötte a fiatalabb, a hivatalos irodalommal szemben álló írókat. 1910 után, amikor a Hét a Nyugat ellen fordult, népszerűsége csökkent, fokozatosan háttérbe szorult. A Petőfi Társ. 1877-ben, a Kisfaludy Társ. 1914-ben tagjává választotta. Pályája kezdetén a népnemzeti isk. hatása alatt főként balladákat írt (Simon Judit, Ágota kisasszony stb.). Sokszínű költészete a m. és a zsidó, a népies és modern, a falusi és a városi, az epikai és a lírai, a realisztikus és a mesei elemeket egyesíti. A Tüzek és a Knyáz Potemkin c. költeményében a kizsákmányolt milliók, a szocializmus mellett is hitet tesz. Költeményeit idegen nyelvekre is lefordították. — F. m. Budapesti rejtelmek (Szentesi Rudolf néven, Bp., 1874); K.J. költeményei 1868-76 (Bp., 1876); K. J. Költeményei 1868-82-ig (Bp., 1883); K.J. költeményei (Bp., 1897); Avar (Bp., 1918); Utolsó versek (Bp., 1924); Válogatott művei (Sajtó alá rendezte és a bevezetést írta Komlós Aladár, Magy. Klasszikusok, Bp., 1959); Tüzek (Válogatott versek. Komlós Aladár válogatásával és bevezető tanulmányával, Bp., 1961). — írod. Gyulai Pál: Bírálatok (Bp., 1911); Rubinyi Mózes: K. J. élete és munkássága (Bp., 1926); Kosztolányi Dezső: K.J. (Élet, 1933); K. J. és kerek asztala (A költő prózai írásai és kortársainak visszaemlékezései. Bp., 1934); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959). Kiss József (Kolozsvár, 1850 —Bp., 1909. nov. 19.): posta- és távírda-főigazgató. 1872-ben lépett az állami távírószolgálatba. 1888-tól a posta- és távíróképző tanfolyam tanára, 1898-ban főig. Jelentős újítása volt a német Siemens-távírógépből kifejlesztett (1889), nevét viselő Morse kékírógép, melyet egészen napjainkig használtak. — F. m. Távírdai gép-és kapcsolástan (Bp., 1891); A távíró és távbeszélőgépek és készülékek szerkezetének és kezelésének ismertetése (Bp., 1897). Kiss József (Mohács, 1852. jan. 19.— 1897): állatorvos. Pesten 1871-ben szerezte meg az állatorvosi diplomát. Ezután az állatorvosi tanintézetben állami ösztöndíjas, majd asszisztens. 1875-től tanársegéd volt a keszthelyi gazdasági tanintézet állattenyésztési tanszékén, 1880-tól r. tanár és az intézet állatorvosa. Cikkei különböző szaklapokban jelentek meg. — M. Állatboncz- és élettani jegyzetek (Keszthely, 1893). — írod. Csanády Gusztáv: Emlékkönyv a Georgikon alapításának 100. évfordulója alkalmából (Keszthely, 1897). Kiss József (Mesztegnyő, 1858. máj. 7.— Pécs, 1939. júl. 29.): tanár, a Mecsek turistakultúrájának és idegenforgalmának egyik megalapítója és felvirágoztatója. A műegy.-et Bp.-en végezte. Utána Csongrádon, majd Siklóson, 1884-től a pécsi főreálisk.-ban tanár, ahol ábrázoló mértant, matematikát és gyorsírást tanított. 1921-ben mint c. igazgató ment nyugalomba. Tőle származik a Mecsek első, kb. 300 km-nyi útjelzése, a parkerdő sétaútjainak kiépítése, több mecseki védkunyhó és turistaház építése. Széles körű turistairodalmi munkásságot fejtett ki. 1891—97 között szerk. a Mecsek Egyesület Évkönyveit, 1884 — 88-ban a Pécsi Figyelőt. — F. m. Egyszerű geographiai fokhálózatok szerkesztése (Pécs, 1890); Képes útmutató Pécs sz. kir. városban és annak vidékén (1892); Pécs és környéke (vezetőkönyv, Pécs, 1894); Pécs és a Mecsek részletes kalauza (Pécs, 1926). — írod. Szobrot kap egy turista (Magy. Turista Élet, 1937); Csekey István: Baranya és Pécs bibliográfiája (Pécs, 1964). Kiss József (Tápiógyörgye, 1883—Cegléd, 1949. okt. 15.): tanár, pedagógiai író. 1906-