Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)

E - Endrédy Kálmán Vendel, Hadarits - Endrényi Ferenc - Endrey Mihály

219 Endrey (Az ember, aki járva jár). Versei jelentek meg a Korunk ban, a Napkeletben. Könyvismerte­téseit a Korunk és az Igaz Szó közölte. Temes­várt 1919-ben két időszaki kiadvány társ­szerk.-je (Ébredj!; Szemle). 1924-25-ben Andreas álnév alatt élclapot szerk. (Fajankó). A Hétben jelent meg nemzedéki emlékiratá­nak egy részlete: írók a vihar előtt (1978. 18. sz.). 1919-től több irodalmi társaság tagja, ill. főtitkára volt (temesvári Arany János Társ.; Erdélyi Helikon; Kemény Zsigmond Társ.). Műfordításai 1963-ban jelentek meg (Marcel Breslasu: Ének a csudafárul). - F. m. Válogatott versek (Bukarest, 1957): Legszebb versei (Maj­tényi Erik előszavával, Bukarest, 1964); Ver­sek (Méliusz József bevezetőjével, Bukarest, 1965); Őszutóm versei (Temesvár, 1972); Gör­zi elégiák (versek, Bukarest, 1978). -írod. Bo­dor Pál: Konok hűség (Igaz Szó, 1968. 6. sz.); Kovács János: Őszből szőtt tavasz (Utunk, 1973.12. sz.); Szekernyés János: Ember a csil­lagok alatt. Beszélgetés E. K.-lyal (A Hét, 1978. 18. sz.); Majtényi Erik: E. K. portáján (Előre, 1978. ápr. 23.); Nekrológ (Utunk, 1988. 8. sz.). Endrédy Kálmán Vendel, Hadarits (Fertő­endréd, 1895. jan. 19.-Pannonhalma, 1981. dec. 29.): ciszterci szerzetes, tanár, zirci apát. Földműves családban született. Középisk.-it Sopronban és Győrött végezte, orsz. verse­nyeket nyert fizikából. Érettségi után mint győri papnövendék tanulmányait a bp.-i egy. hittudományi karán folytatta, közben 1917-ben belépett a ciszterci rendbe. 1919-ben pap­pá szentelték. 1920-ban a bp.-i egy.-en mate­matika-fizika szakon diplomát szerzett. 1920-1939 között a rend budai gimn.-ában matematika- és fizikatanár. Sárközy Pállal és Lovas Ambróval átdolgozta Mérey Gyula mennyiségtani tankönyveit (Mennyiségtan tankönyvek sorozat, Bp., 1939). 1927-1929-ben a rend részéről ő ellenőrizte az új Szent Im­re Gimn. (ma József Attila Gimn.) építkezé­seit. Utolsó tanári évében (1938-39) gimn.-i ig. és házfőnök is volt. 1939 tavaszán, Werner Adolf halála után a mo.-i ciszterciek Zircen megválasztották apátjuknak. A háború kö­vetkezményei, valamint a rend mezőgazdasá­gi és ipari üzemeinek elvesztése (1945) ellenére a rend öt gimn.-a maradéktalanul betöltötte feladatát az államosításig (1948). 1950-ben, amikor a kormányzat kiürítette a rendháza­kat, utolsóként hagyta el a zirci apátság épüle­tét (okt. 25.). Négy nap múlva Bp.-en letar­tóztatták, majd 1951-ben a Grószjózsefkalo­csai érsek ellen indított konstrukciós perben 14 évi szabadságvesztésre ítélték. 1956. nov. i-jén szabadult, majd fél évre ismét börtönbe került. 1957-től élete hátralévő részét Pan­nonhalmán a szerzetesek szociális otthonában töltötte. Zircen az apátsági templomba temet­ték. - írod. Cistercienser Chronik (Bregenz, 1952.18-19. sz.); Szolgálat (Eisenstadt, 1982. 53. sz.); Havasi Gyula: Magyar katolikusok szenvedései 1944-1989 (Bp., 1989). Endrényi Ferenc (Temesvár, 1919. júl. 5.-Bp., 1979. márc. 1.): levéltáros. Jogi ta­nulmányokat folytatott Bp.-en, majd Pé­csett, ahol 1943-ban szerzett doktorátust. 1943-45-ben katonai szolgálatot teljesített, hadifogságba került. Hazatérése után, 1953-ig a főváros VIII. és IV. ker. anyakönyvi hiva­talánál anyakönyvvezetőként működött. 1953-tól 1957-igaLevéltárakOrsz. Központ­j ának munkatársaként a háborúban elpusztult anyakönyvek pótlási munkálatait irányította, később fő feladata központi levéltári nyilván­tartások vezetése volt. 1957-től 1975-ig a Pest Megyei Levéltár ig.-h.-eként dolgozott, ahol az 1867-1980 közötti időszak megyei történe­ti iratanyaga feldolgozásának munkálatait ve­zette. 1975-től haláláig a Művelődési Min. Le­véltári Igazgatóságának főelőadója volt. Társszerkesztőként vett részt a Magyar állami levéltárakfondjegyzékelll. (Bp., 1962) és a Le­véltáriismeretekkézikönyve (Bp., 1980) c. kiad­ványok megjelentetésében - írod. Nekrológ (Levéltári Közi., 1979). Endrey Mihály (Bp., 1905. nov. 2.-Apos­tag, 1977. júl. 4-):r. k. püspök. A váci piarista gimn.-ban tett érettségi után 1923-tól 1928-ig Innsbruckban ajezsuita teológiaiak, hallgató­ja volt, ahol teológiai doktorátust szerzett. 1928-ban Vácott szentelték pappá. 1928-tól I93°-ig a Szent József Intézetben, 1930-tól a Váci Papnevelő Intézetben volt prefektus és hitoktató. 1936-ban püspöki titkárrá, 1937-ben t. pápai kamarássá nevezték ki. Ezekben az években lelkipásztori munkát is végzett Vácott és Sződligeten. 1941 -ben ő lett az egy­házmegye elemi isk.-inak főtanfelügyelője. 1943-44-ben szerk. a Vácegyházmegyei Papok Közlönye c. folyóiratot. 1946-ban kanonok lett, 1948-ban az Actio-Catholica orsz. ig.-ja. 1950. nov. 20.-án XII. Pius pápa egri segéd­püspökké nevezte ki. Mindkét hivatalát 1957. febr. 9-ig látta el, Grás^rjózsefkalocsai érsek őt nevezte ki az esztergomi főegyházmegye élére speciális delegátusnak, teljes megyéspüspöki jogkörrel. 1958. szept.-ben felmentését kérte, és a Szob közelében lévő vámosmikolai plébá­niára vonult vissza, ahol öt évet töltött. 1964-től Bp.-en élt, 1972-ben VI. Pál pápa pécsi se­gédpüspökké nevezte ki. 1975-ig működött Pécsett. Ekkor váci megyéspüspök lett, de e hivatalát már súlyos betegen látta el. A váci 1

Next