Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
B - Balás Géza - Balassa Brunó István, 1912-ig Aschenbrenner - Balassa György - Balássy Gyula - Balatoni Kamill, Bahnholzer
Bálás 34 (Nyelvünk és Kultúránk, 1974. 17. sz.); Karátson Endre: A magasság mélységeiből (Magyar Műhely, 1977. 51. sz.); Béládi Miklós: Jegyzet négy költőről (Alföld, 1981. 8. sz.); Pomogáts Béla: Az intellektuális tárgyiasságtól a mitologizmusig. B. J. verseiből (Műhely, 1981. 4. sz.); András Sándor: B. J. (Magy. Nemzet, 1990. okt. 16.); Baránszky László: Gyászhír az USA-ból. B. J. (Magy. Nemzet, 1990. 246. sz.). Bálás Géza (Szatmárnémeti, 1914. febr. n.-Bp., 1987.jan. 31.):kertészmérnök, kandidátus (1952). Középisk. tanulmányait Szatmárnémetiben és Orosházán végezte. 1936-ban szerzett oklevelet a Kertészeti Tanintézetben Bp.-en . Itt kezdett el oktatni, és emellett rovartani kutatásokat folytatott. Az intézményt 1948-ban főisk. rangra emelték, ekkor kezdte meg a kertészeti rovartan oktatását, 1949-ben létrehozta a Rovartani Tanszéket, ahol 1954-ben egy. -i tanári kinevezést kapott. 1961 -tői a Kertészeti K utatóintézetben dolgozott, haláláig. Kutatásainak középpontjában a kertészeti növények kártevő állatai és az ellenük való védekezés kidolgozása állt. Foglalkozott a levélatka kártevőkkel, létrehozta Európa második legnagyobb gubacsgyűjteményét. -F.m. Szőlőműveléstan (társszerzőkkel, Bp., 1961); Kertészeti növények állati kártevői (Bp., 1963); Kertészeti kártevők (Bp., 1982). - írod. Glits Márton: B. G. (Kertészmérnök, 1987. 3-6. sz.);Martinovits Valér: B. G. (Kertészet és Szőlészet, 1987. 10. sz.). Balassa Brúnó István, 1912-ig Aschenbrenner(Székesfehérvár, 1896. jan. 26.-Bp., 1979. jan. 30.): ciszterci szerzetes, tanár, neveléstörténész. 1912-ben lépett a rendbe, 1915-21-ben az innsbrucki egy.-en teológiát hallgatott és doktorátust szerzett. 1919-ben szentelték pappá. 1921—25-ben hittanár a ciszterci rend egri gimn.-ában, 1925-33-ban főisk. tanár aBernardinumban, a rend tanulmányi intézetében. 1929-ben latin bölcsészdiplomát és pedagógiai doktorátust szerzett a bp.-i egy.-en. 193 3-3 5-ben házfőnök és igazgató a Bernardinumban. Felújíttatta a Bernardinum épületét, korszerűsítette az intézet tanulmányi és fegyelmi rendjét. 193 3-ban a Szent István Akad. irodalmi szakosztálya tagjává választotta. I93I _ 39_ ben a neveléstörténet magántanára a bp.-i egy.-en, ugyanakkor 1935-től a székesfehérvári tanker. főig.-ja és az ottani ciszterci rendház főnöke. 193 9-46-ban a Vallás-és Közoktatásügyi Min.-ban osztályfőnök. 1947-től Bp.-en a Szent Tádé-kápolna lelkésze; 1951-től képzettségétől és hivatásától eltérő foglalkozásra kényszerült. 1971-ben nyugalomba vonult. - F. m. A történettanítás múltja hazánkban (Pécs, 1929); A latintanítás története (I—II, Bp., 1930); Fehérvári iskolahét (szerk., Székesfehérvár, 1938); A kereszténység védőbástyája (társszerzőkkel, Bp., 1940). - írod. A Bernardinum Emlékkönyve (Bp., !939); Szolgálat (Eisenstadt, 1979. 44. sz.). Balassa György (Bp., I9i3.jan. 30.-Bp., 1983. febr. 22.): klarinétművész, tanár, Lisztdíjas (1965). 1923-tól 1933-ig Bp.-en a Nemzeti Zenedében, majd 1933-1936 között a bp.-i Zeneművészeti Főisk.-n tanult. 1937-39-ben Winterthurban (Svájc) a Rádiózenekar tagja, de a fasizmus terjeszkedése miatt hazatért. 1945-ben a Székesfővárosi Zenekar szerződtette. Az ebből az együttesből szerveződött Magy. Állami Hangversenyzenekar tagj aként, később szólóklarinétosaként működött nyugdíjazásáig (1968). 1948-ban alapító tagként dolgozott a Bp.-i Fúvósötösben, onnan 1953-ban megvált. Több mo.-i bemutató fűződik nevéhez (Bartók: Contrasts; Szervánszky: Klarinét szerenád; Sárközy: Klarinét szimfónia; Kókai: Négy magyar tánc; Weiner: Peregi verbunk stb.). AXVIII-XIX. sz. fordulójának terméséből is sok művet adott közre (Stamitz: d-moll és F-dúr versenymű, G-dúr fúvósnégyes; Devienne: B-dúr klarinétverseny stb.); átiratokat készített klarinétra és zongorára. — M. Klarinétiskola (Berkes Kálmánnal, 1950); A klarinétjáték módszertana (1973); Tanulmányok klarinétra (1974); Az első bécsi klasszikus iskola zongoraklarinétszonátái (Magy. Zene, 1976); Az első bécsi klasszikus iskola klarinétversenyei (Magy. Zene, 1977). - írod. B. Gy. (Nekrológ, Muzsika, 1983. 4. sz.). Balássy Gyula (Olthévíz, 1912. szept. 27.-Dombóvár, 1978. ápr. 16.): fafaragó. Szülei tanítók voltak. Gyermekkori élményei elsősorban szülőföldjének kopjafáihoz kapcsolódnak, már ekkor próbálkozott figurák faragásával. Mérnök lett, de élethivatásának a faragást választotta. Első munkái kopj afa faragások voltak. Ezek sajátos stílusa későbbi munkáin is felismerhető. Főképp körplasztikákat készített. Erőteljes egyéni stílusbanjelenítette meg kis méretű figuráit, faragókat, halászokat, szántó-vető parasztokat, kubikosokat, olvasztárokat. Ritka közvetlenséggel ragadott meg egy-egy ellesett pillanatot. Több pályázaton, kiállításon szerepelt sikeresen. 1960-ban lett népi iparművész, 1964-ben a Népművészet Mestere. Balatoni Kamill, Bahnholzer (Bp., I9i2.-Bp., 1945. febr. 7.): kajakozó, kartonnyomómester. 1937-től 1941-ig a Karakán Kajak Klub, 1941-től 1945-ig a Pannónia Turista Egylet kajakozój a. 1938-ban, a vaxholmi