Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
S - Scheffler János - Scheiber Sándor
Scheffler 782 sére. 1947-ben Detre Pállal és Takács Miklóssal közösen önálló irodát nyitottak. 1948-tól az Építéstudományi Intézetben, 1949-5 i-ben a Városépítési Tervező Vállalatnál csoportvezető, 1951-1960 között az IPARTERV, 1960-1962 között a Lakóépülettervező Vállalat, majd a Típustervező Intézet munkatársa. 1962-től nyugdíjba meneteléig, 1974-ig a Bp.-i Műszaki Égy. (BME) lakóépülettervezési tanszék docense. Tervpályázatokon mintegy 32 pályadíjat, köztük 12 első díjat nyert. Megvalósult épületei közül a legfontosabbak: Kecskemét, SZTK-székház (1948); bp.-i Lehel téri lakóépületek (1949-50); lakóépületek Dunaújvárosban, Komlón, Tatabányán, Oroszlányban, Pécsett, Petőfibányán, Győrben (1950-51); Sorokrási Öntöde (1953); Miskolc, Nehézipari Műszaki Egy. Erőműépület (1954); bp.-i Üllői úti lakóház (1958), Tárogató úti lakóház (1963), FTC-pálya(i974), Kígyó utca-Haris köz közötti passage(i98i, másokkal), aDeák Ferenc téri isk. nagytermének és a Szervita téri templom műemléki helyreállítása (1983-85). Scheffler János (Kálmánd, 1887. okt. 29.-Dunadelta, Románia, 1952. dec. 6.): megyéspüspök. A gimn.-ot Szatmárnémetiben, a teológiát a bp.-i egy.-en és Rómában a Gregoriánán végezte. Teológiából Bp.-en, egyházjogból 1912-ben Rómában doktorált. 1910. júl. 6-án pappá szentelték. Ungváron káplán, Szatmárnémetiben 1912-től püspöki iktató, 1921-23-ban a szatmári r. k. gimn. ig.h.-e, 1923-25-ben Nagymajtény plébánosa, utóbb teológiatanár Szatmárnémetiben és Nagyváradon. 1940. okt.-ben a kolozsvári egy. egyházjogi ny. r. tanára. XII. Pius 1942. márc. 26-án kinevezte szatmári megyéspüspökké, márc. 28-án a váradi egyházmegye apostoli kormányzójává. 1945-ben a trianoni határok újbóli megvonásakor helyén maradt. 1948. ápr. 9-én az ismét egyesített szatmár-váradi egyházmegye püspöke; aug. 4-én ezt a rumén törvény megszüntette, csak aj ászvásári és a gyulafehérvári püspökséget ismerte cl r. k. püspökségként. Az aug. 26-án tiltakozó tíz püspök egyike, ezért szept. 3-án nyugdíjazták. Szatmár—váradi főesperes, 1949. máj. végén deportálták. - M. VIII. Sándor pápa és a bécsiudvar (Ungvár, 1914); A világi papok kánoni engedelmessége (Bp., 1916); Kétbeszédafeminizmusról (Schlzehta.Margittal, Szatmárnémeti, 1918); Hám János szatmári püspök... emlékiratai 1848-49-ből (Bp., 1928); Szatmártól Chicagóig (útirajz, Szatmár, 1926); Szent Pál theológiája négy levele alapján (Bp., 1933); A szerzetesi élet katekizmusa (Nagyvárad, 1937)Scheiber Sándor (Bp., 1913. júl. 9.—Bp., 1985. márc. 3.):nyelvész, irodalomtörténész, a nyelvtudományok doktora (1983). Mindkét szülői ágon rabbiősök leszármazottja. Heller Bernát tanítványa volt. 193 8-ban avatták rabbivá. I938-I940közöttOxford, Cambridge, London könyvtáraiban - egyéb kutatások mellett - középkori héber kéziratokat tanulmányozott. 1941-től 1944-ig Dunaföldváron volt főrabbi. 1944. dec. 31-én édesanyját a nyilasok lelőtték. 1945-től újjáépíttette, 1950-től igazgatta a pesti Rabbiképző Intézetet. Bár külföldről sok meghívást kapott (pl. ajeruzsálemi héber egy.-i könyvtár ig.-i tisztére), e hivatalban maradt haláláig. Anyelvtudományok doktora címet életművéért kapta. Publikációinak száma mintegy 1600. Fő műve a Geniza Studies (Hildesheim, 1981), az egyetemes zsidó művelődéstörténet. Kiadta Löw Immánuel Fauna undMineralienjét (1969) és folklorisztikus tanulmányait (1975), Goldzieher Ignác Naplóját (Leiden, 1978, magyarul, ford. ~né Bernáth Lívia), a Kaufmann Haggadaht (1957), a Majmuni Kódexet (1980). Szerk. a Heller- (1941), a Löw- (1947) és a Goldzieher- (Jeruzsálem, 1958) emlékkönyveket, a Magyar—zsidó oklevéltár köteteit (1959-63, Grünwald Fülöppel, 1965-től egyedül), a Magyarországi zsidó hitközségek monográfiáit. 1970-től újraindította az Évkönyveket. Tanulmányokban dolgozta fel a purim, széder, jóm-kippur, sóvuausz szakrális néprajzát. Jelentősek irodalmi motívumkutatásai, megfejtései: „bolygó zsidó", „szamárlétra", „fakitépő Sámson" stb. Az összehasonlító hagyomány- és tárgytörténeti módszer alkalmazásával iskolát teremtett. Kiadatlan leveleket, verseket publikált (egy részét Zsoldos Jenővel). Jelentősek Arany- és Mikszáth-kutatásai. Prédikációi a műfaj legszebb hagyományait őrzik. Öccsének küldött levelek formájában naplót írt. Könyvtárának zsidó tárgyú anyaga az MTA Keleti Könyvtárába került. - M. Magyarországi zsidó feliratok (monográfia, 1960; Leiden, 1983); Héber kódexmaradványok magyarországi kötéstáblákon (monográfia, 1969); Folklór és tárgytörténet (1-2. 1974, 1977; 3- 1984; írásainak bibliográfiájával).-/^. A Vigilia beszélgetése Sch. S.ral (riporter: Bálint B. András, Vigilia, 1982. 11. sz.); Hahn István: Sch. S. tudományos munkássága (MIOK Évk., 1984. 3. sz.); In memórián Sch. S. Borzsák István (írod. tört., 1985. 3. sz.); Dán Róbert (New York-i Figyelő, 1985. 4. sz.); Raj Tamás (Nagyvilág, 1985. 7. sz.); Váncsa István (Élet és írod., 1985. 10. sz.); Gizzy György (Új Ember, 1985. 11. sz.); Czeglédy Károly: Sch. S. (Magy. Nyelv,